Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)

4. A vizsgálat elvi kérdései

folyás természetesen visszahat a beszivárgási folyamatra (J^), időbeli (t) alakulására (J^), amint ezt a (14) egyenlet is kifejezte. A fizikai-vizháztartási kiindulás ebben az esetben egyszerűbb lehet, összehasonlításképpen a (31) egyenlet mutatja:

Qf = Qf (C, Cx, Jfa) (38)

ahol a 4.41 fejezet szerinti értékű. Ekkor irható, hogy:

Qf qf (x, y, t) = i (x, y, t) - k^x.y.t), (39)

ahol x és y a területi változásokat szemlélteti. Homogénnek tekintve egy- egy táblán a talaj, a területi változásoktól eltekinthetünk:

q^t) = i(t) - k(t). (40)

Az előző (40) kifejezés és (10) függvény nyomán még igy is felírható (26):

q^t) = i(t) - (k^k) t”a. (41)

Összetett esetekben, igy pl. hosszú ideig tartó esőzéseknél, olvadásoknál számításunkban természetesen csak az I, modell alkalmazása jöhet szóba.

Itt külön ki kell emelnünk, hogy az I. modell gyakorlatilag a számításokhoz kitünően előkészített. A n. modell gyakorlati megoldására (27) is kidolgoztunk azonban már számítási programot (27), amit példákkal bizonyítva közreadtunk. A lefolyás fizikai alapja a II. modell esetében a következőképp fogalmazható meg:

B - J = Vf (42)

vagy részletesebben a dinamikai hatások közelitő figyelembevételével felállított vizháztartási egyenlettel a következő alakot Írhatjuk fel:

, t t-i n m+X

[i(t)-k(t)] . l . L . dt-ß J y™ (t)dt = yL(t) . 1 L . y (t), (43)

t t

o o

ahol tQ az az időpont, amelytől kezdve:

1 <y > ^ <v* <«>

s a vizmozgás sebessége közelítőleg:- 40 -