Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)
4. A vizsgálat elvi kérdései
vagy másképpen a kapilláris tér viztartalma (V ) az evapotranszspirációval (P ) azonosan változik, azaz a kapilláris tér evapotranszspirációs vesztesége JNK ( AV^,) a talajvízből azonnal pótlódik. A kapilláris emelőmagasság (hK) a szakirodalomból, ill. kísérletek utján meghatározható. A mezőgazdasági gyakorlatban a kapilláris emelőmagasság 50-60 cm, szélső esetben 80 cm, s nagy jelentőséget tulajdonítunk a kapilláris folyamat időbeli (t : (26)) lejátszódásának. A túl vékony kapillárisok (d igen kicsi), ahol az emelkedés az időben jóval nagyobb lehetne az előző értékeknél, a növényi gyökerek számára elégtelen méretűek. 4.5 A talajok nedvességtartalma (K-p) Ql7, 26, 34 J A talajok nedvességtartalma, ill. a viz talajbani tározódása számos folyamatra hat, s igy ismerete igen jelentős. A befolyásolt főbb folyamatok a következők: 1. a felületi viz keletkezése: (Qj, lásd még 4.6) 2. beszivárgás a talajba (J^, lásd még 4.41) 3. elszivárgás a talajtérből (J^, lásd még 4.4) 4. kapilláris vizpótlódás (K, lásd még 4.43). Természetesen jelentős még sok egyéb szempontból is, igy elsősorban a növény vízellátásánál. Értékét közvetlen mérések utján (4. 51) határozhatjuk meg, vagy közvetve, a beszivárgási folyamat ismerete (4. 52), ill. a vízmérlegek folyamatos felállítása (4.53) alapján vizsgálhatjuk. 4.51 A talajok nedvességtartalmának közvetlen meghatározása méréssel Dl 7] A talajok nédvességtartalmát (V ) elsősorban a következő utakon mérhetjük Major Pál nyomán Cl7ll: mintavételezésen alapuló eljárásokkal (4. 511.) és a mintavételt nélkülöző eljárásokkal (4. 512.)- 32 -
