Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)
4. A vizsgálat elvi kérdései
4.2 Általános talajtani kérdések [29j A vizrendezésék szempontjából jelentős annak az eldöntése, hogy mi is legyen talajtani szempontból a végső cél: a nedves vagy száraz állapot fenntartása, illetőleg kialakítása? A cél általában az un. háromfázisú rendszer (talaj-viz-levegő) optimális körüményeinek a fenntartása. A vizrendező szempontjából ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy ezt az optimális helyzetet megbontó fölösleges vizet a talajfelületen vagy a talaj viztartó tér felé sürgősen el kell vezetni (az utóbbi elvezetés azonban nem jöhet szóba, ha a talajvizszint magas). Talán azt is kimondhatjuk, hogy a talajok szempontjából általában az un. "száraz" helyzet kedvezőbb fejlődést biztosit, mint a "nedves" helyzet (a száraz helyzet itt természetesen nem az arid, vagy félarid állapotot jelenti, hanem az említett optimális nedvességi körülmények kialakulását, vagy kialakítását). A vizrendező tevékenysége olyan kell legyen, hogy elejét vegye minden kedvezőtlen talaj átalakulásnak (pl. a szikesedésnek, láposodásnak, egyes esetekben az elporosodásnak stb.). 4.21 A talajok kötöttsége (Tc), szerkezete (Ts) Mindezeknek a talajfizikai jellemzőknek az elemzése itt nem feladatunk, ezek ismert tények, hivatkozunk azonban az előadássorozat - 1. a Bevezetőt- másik előadójának Ravasz Tibornak ide is vágó előadási anyagára. Legfeljebb azt adjuk meg, hogy vízgazdálkodási jellegű tanulmányainknál milyen paraméterekkel Írjuk le a jelzett (Tc) talajfizikai értékeket. A talajok kötöttségét (Tc) lényegében a kapilláris emelőmagassággal, az Arany-féle kötöttségi számmal, a szemelosztással, (szemel görbével) és a hygroszkópossággal (hy) lehet értékelni, mi a következőkben csak a hygroszkópossággal (hy) jellemezzük. A talaj szerkezetét, vagy a morzsaszerkezetet (Ts), amit a morzsaállandósággal, a pórustérfogat értékével, a pórusok térbeli minőségi és mennyiségi elrendezésével lehet jellemezni, mi elsősorban a talajbeszivárgás sebességével (JQt) jellemzünk számszerűen. A kötöttségnek (T ) a szerkezetre (T ) való hatásával itt nem foglalkozunk. Csak egy-két gyakorlati kérdést vetünk fel: 1. A kötöttségnek (T ) és a szerkezetnek (T ) természetesen nagy sze- c s repük van a talajok nedvességtartalmának (V : 4. 5), a talajokból való vizelszivárgásnak (J, : 4.42) és a kapilláris vizpótlódásnak (K: 4.43) alakulásának is. A morzsaszerkezetet (T ) ma elsősorban mesterségesen állítjuk elő. Gépekkel igyekszünk a megfelelő talajállapotot megvlaósitani. Ez a mezőgazda egyik legjelentősebb, táblán belüli vízrendezési feladata. Mint érdekes példát- 25 -
