Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)

3. A vizsgálat feladatköre

3.5 Tér- és időbeli kapcsolatok [29]

A legfőbb vizsgálandó kapcsolatok a következők:

1. a mezőgazda és a vízépítő üzemen belüli beavatkozásainak egysége (5.1);

2. az üzemen belüli (kistérségi) és az üzemen kívüli (nagytérségi) víz- rendezési elemek térbeli egysége (4.63);

3. a belvízi és árvízi védekezéseknél a vizlevezetés és a vízvisszatartás (tiltózás-tározás) helyes időbeli egysége, az üzemi és az üzemen kívüli vizgyüjtőegységen belül (4. 623.2);

A kis- és nagytérségi vizsgálatok sajátos egységet kell, hogy alkossanak, hiszen a kis térségek részei a nagy térségeknek. Ugyanakkor mégsem lehet a vízrendezési feladatok megoldásánál egyszerűen összegezni, ez gazdaságilag túlméretezett, hidrológiailag értelmetlen eredményre vezetne.

A mezőgazda és a vízépítő kapcsolataiban külön ki kell emelni, hogy a tábláknak, sőt még egyetlen üzem teljes területének viszonylatában is a mezőgazda tartja vissza a vizet vagy engedi el azt, a vízépítő már csak a mély területi részekhez lefolyt vizet vezeti el. Kis térségeken belül tehát elsősorban a mezőgazda felel a vizbevételeivel való jó gazdálkodásért. A kis térségeken kívül ugyanakkor már a vizépitő tevékenysége a döntő. Természetesen vannak kivételek is, ha 'például a vizépitő levezető rendszere visszahat (visz- szaduzzaszt) a kis térségre, és ott elvizenyősödést okoz, akkor a vizépitő felelőssége megvizsgálandó. Azért azonban, hogy a területről túl sok vizet vezetett le, általában nem a vizépitő felel, a levezető-csatorna-rendszer csak azt a vizet vezeti el, ami a tábláról oda már lefolyt, tehát amit nem tartottak azokon vissza.- 19 - '