Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)

3. A vizsgálat feladatköre

rási helyzetek közül a látszólag veszélytelenebb is jelenthet mértékadó helyzetet, ha az szigorúbb üzemi-termelési feltétekkel párosulva jelentkezik.

Az iparszerü mezőgazdaság igényeinek kielégítésével ezek a szempontok a jövőben még inkább jelentkeznek.

Módszertanilag érdekes lehet annak felvetése, hogy a vizrendezési feladatok megoldásánál a kicsiből a nagy felé haladunk-e (a tábla egységből, mint sejtből épitjük-e fel a teljes vizgyüjtőterületet lefolyási-levezetési szempontból), vagy a nagyból a kicsi felé haladva oldjuk-e meg levezetési feladatainkat? (Ez utóbbi megoldás lényegében azt jelentené, hogy a nagytérségi vizösz- szegyülekezést vizsgálva szabjuk meg az üzemi vízrendezés kereteit.)

A kicsiből a nagy felé haladáshoz kitűnő alapot adott a legutóbbi évben a KÖRÖSVÖLGYI VIZlG megbízásából a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE), amikor a síkvidéki táblatipusokat termelési és vizrendezési szempontokból osztályozta:

I. a maximumokat is helyben tartó tábla,

II. ahol az átlagosnál nagyobb csapadék kora tavasszal vizfoltokat okoz,

IE. a téli csapadék akkor is feleslegként jelentkezik, ha csak átlagos értékű,

IV. mély fekvésű területek átfolyó vizekkel, kérdéses a szántóföldi művelés,

V. mély fekvésű területek, amelyekről a viz gravitációsan nem vezethető le (halastavak, füzesek, nádasok stb.).

Ezekhez a táblatipusokhoz (vagy terület-típusokhoz) azután olyan talajfizikai paraméter-rendszert rendelt, amely lehetővé teszi az adott utón a tervezési-méretezési feladatok megoldását.

A nagyból a kicsi felé haladás útját pedig részben a hagyományos hidrológiai vizsgálati utak javítása (ugyancsak a GETE munkájában), részben a hidrológiai rendszervizsgálati utak alkalmazása (V1TUKI munkájában) teszi lehetővé.

Alapjában a legcélszerűbb mindkét irányból közelíteni a helyes megol- sát (a kérdésnek ilyen értelmű feltárását a BME szorgalmazza).

Talán ebben a fejezetben emlékezzünk meg a vizgyüjtő-terület (F) egy érdekes kérdéséről. A vízgyűjtőterületek (F) a vízgazdálkodási gyakorlatból jól ismertek. Tudnunk kell azonban, hogy pontosan tekintve ezek a területek az időben változóak (t), amely változásokkal még nem-igen foglalkoztak kutatóink. Vannak területrészek, amelyek a csapadék kezdetével azonnal^bekapcsolódnak a vízszállításba s ez nemcsak a területrészeknek a levezető elemektől való távolságától függ, hanem a területelemek fizikai sajátosságaitól: vannak igen laza, s jó vízbefogadó, a vizet jól vezető, de egyben a vizet jól visz- szatartó talajú területek, amelyek csak nagyon későn kapcsolódnak be a víz- szállításba, sőt, egyesek egyáltalában nem adnak le vizet. S ha feltétlenül gondolnunk kell azonban arra, hogy egyes területrészeket ki kell hagynunk a számításból, azokat a részeket, amelyekről közepesen nedves helyzetekben felszíni vizet egyáltalán nem várhatunk. Természetesen gondolnunk kell arra- 17 -