Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
VIII. Hajóellenállások
- 110 A képlet zárójeles részének első tagja a formaellenéllást,második tagja pedig a felületi súrlódási ellenállást fejezi ki. Ha a hajó feneke a mederfenékhez 1 m-nél közelebb kerül, a hajófenék és a víz közötti súrlódás megnő. Ezt figyelembe véve, az oldalfalakhoz és külön a fenékhez / ^ f/ való súrlódást külöq kell számítani. 2.25 W » /k.f +^.0o ♦ 0f / vr k értéke a hajótest vonalozása szerint 1,7 és 3,5 között változik. Éles, erősen áramvonal alakú hajókhoz, amilyenek a személyszállítók és vontatóhajők, az alacsonyabb érték vehető számításba, uszályokhoz pedig, amelyek teljességi foka /vizkisza- rltás viszonya a legnagyobb hosszúság, szélesség és merülés szorzatához/ nagy, a magasabb értéket kell venni. J értéke sima felületű vashajók esetében 0,14, érdes /fahajók/ felület mellett ennek kétszerese is lehet. .értékei Jó állapotú és sima mázolásu vastestek esetében a hajófenék és mederfenék közti távolság /m/ függvényében: m = 1,0 0.75 0.50 0.25 méter 0,14 0,85 0,258 0,350 A hajó vizbemeritett keresztszelvénye, ha JS = a hajó legnagyobb szélességével és £ = a merüléssel: f = 0,98 t.b A nedvesített hajófelület, ha a hajó hossza 1 : 0 = 0,85 /b + 2t/ 1 Ebből a hajófenék területe: i , 0f = 0,7.1.b illetve 0^ — 0,8.1«b. aszerint, hogy a k értéket 1,7-nek vagy 3,5-nek választottuk« A hajó oldalainak nedvesített felülete: 0 «0-0 o t A vb sebesség megállapításakor tekintettel kell lenni arra le, hogy a hajé orra elől kiszorított viz a hajé mögé áramlik és
