Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

Előszó

ELŐSZÓ

Napjainkban valamennyi tudomány, de különösen a természettudományok hatalmasan fejlődtek és ismeretanyaguk, valamint tudománygárdájuk is az utolsó évtizedben megkétszereződött, az elmúlt két évtizedben pedig megháromszorozódott. Ez a nagy növekedés mégsem mondható minden részterületen egyenletesnek. Ugyanis teljesen megbízható meteorológiai műszeres mérések végzése csak az elmúlt 100 évre tekinthet vissza, és legfeljebb egy negyed évezredes múltja van az időjárási műszerek kezdeti használatának. Egyes alapvető, hosszú lejáratú természeti folyamatok —periódusok— megismeréséhez hosszú évszázadok észleléseire lenne szükség. Ehelyett legfeljebb, ha egyes szélsőséges természeti események tapasztalati megfigyeléseire vonatkozó leírások rejtőzködnek levéltárakban és egyéb helyeken. Közkinccsé tételük nálunk azonban nagyon soká váratott magára, Rélhly Antal professzor felléptéig, aki hosszú, de csendes, szorgalmas, dolgos élete munkájával, most már, mint a hazai meteorológiai tudományok nesztora, „nagy öregje” 90 éven túl is, változatlem buzgalommal és példamutatással rendezi sajtó alá gyűjtésének és értékelésének eredményeit, egy több — egymástól független — kötetből álló munka újabb gazdag termését nyújtva.

Rélhly Antalnak az időjárási eseményekről és az elemi csapásokról szóló legújabb kötete szépen világítja meg azt a tényt, hogy az emberi társadalommal mind bonyolultabb kölcsönhatásokban álló természeti földrajzi környezet is mindig, folytonosan változik. Változnak a környezet egyes tényezői, de változik együttesük is, a természeti kép. E változások azonban többnyire csak lassúak vagy fokozatosak, de néha hirtelen lépnek fel. Egyszerre csak egyik-másik tényező gyors változást szenved, pl. villámcsapás következtében keletkező erdőtűz, vagy heves felhőszakadás, amelyet árvíz követ és eróziód pusztítás. Ezáltal gyors átalakuláson megy át nemcsak egyes terület, táj természeti képe, hanem az ott élő és működő emberi társadalom tevékenysége is. Utóbbi ui. a keletkezett károk elhárításában nyilvánul meg, mivel a hirtelen fellépő káros természeti folyamatok sokszor elemi csapásként jelentkeznek. De elemi csapásokat lassú változások is okozhatnak, pl. hosszas aszály vagy ellenkezője, tartós esőzések, amelyek a talajvízszint lassú emelkedését hozzák létre.

Az elemi csapások több-kevesebb anyagi, sőt emberveszteségekkel is járhatnak, a földkerekség valamennyi lakott helyén felléphetnek különféle ismétlésekkel. Hazánk a közepes gyakoriságú elemi csapások sújtotta területek közé tartozik. Alig múlik el év, hogy ne szenvedne egyik vagy másik vidékünk fagykárt, jégverést, homokverést, aszályt vagy bőséges csapadékot, esetleg már ritkábban még földrengéskárokat is. A nagymérvű elemi károknak leírásai krónikákban, naplókban, levelekben, igen sokszor fennmaradtak az utókorra. Ennek összegyűjtött anyaga köteteket tesz ki, amint ez kitűnik jelen munka anyagából is, amely csak egy, azaz a 18. század időjárási eseményeit és elemi csapásait mutatja be a szerző igen sikerült tolmácsolásában. Réthly professzor — akinek eme munkásságát külföldön is elismerik és méltányolják — már közel 70 éve kutatja és gyűjti eme dokumentumokat, és rendezi sorra a hatalmas anyagot. Az Akadémiai Kiadó) gondozásában immár az ötödik könyve jelenik meg, nagyrészben és már hagyományosan —