Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Naplókivonatok és műszeres feljegyzések - 3. Reimann János Ádám, Eperjes 1717–1720
1717-1718 beosztása párisi lábakban történt: 26, 27 és 28 Digitum [láb] mértékben adja meg a higany magasságát ui. amely körül az állani [ingadozni] szokott. Ez újabb 12 részre ,,Gran”-ra* (hüvelyk) van osztva, s minden hüvelykben 10 linea vagy scrapel [vonal] van. A hőmérő egy ún. firenzei [Florentinion] műszer, amelyen az F. betű [frigus] a hidegségi fokokat jelzi és a C. [caloris] a melegség! fokok jelzésére szolgál. Ahol a szám alatt betű nincsen, azok mind melegségi fokok. TEMPESTAS [időjárás] rovatban néhány szó jellemzi az időjárás lefolyását. Ami a szelet illeti, a rövidség okáért a szélirányok a kezdőbetűvel jelöltettek; ameny- nyiben nincsen mellette jelző, így pl. g = „gelinde” = szelíd, vagy st = stark = = erős, akkor a szél a felhők vonulásával egyező.” A légnyomási adatok feldolgozásától és közlésétől már eleve eltekintek, mert bár ismerjük higanybarométerének mértékegységét, de mégis oly sok az ismeretlen tényező és hiba, hogy bátran mellőzhetjük behatóbb vizsgálatukat. Megkíséreltem a hőmérsékleti adatok kiértékelését, mert kevés hiányzó észleléstől eltekintve, igen lelkiismeretes észleléseknek látszottak. Leküzdhetetlen nehézségek adódtak s ezért tanácsért fordultam prof. dr. Karl Knoch neves meteorológushoz, majd szíves közvetítésével dr. W. Lenke ma is vezető meteorológushoz. Felvilágosító soraik, s Lenke dr. értekezései közelébb vittek az anyag megismeréséhez, de még sem volt a hőmérsékleti kérdés megoldható. Lenke dr. megküldötte az általa megszerkesztett hőmérsékleti beosztást s ennek segítségével feldolgoztam Eperjes 36 hónapra terjedő hőmérsékleti sorát. Feltűnő először is, hogy az egyes terminus észlelések időpontjaiban (reggel, délben, este) végzett hőmérsékletek közötti különbségek kicsinyek, továbbá kirívó, hogy a skála alapján adódott hőmérsékleti minimum a 3 év telén nem süllyedt a —17° alá (1720. jan. 20.), ez valóban — 25°C körül lehetett, viszont a legnagyobb meleg nem haladta meg eszerint a 22°-ot (1718. aug. 17.); mindez elég bizonyíték, hogy a hőmérő szolgáltatta adatok meg sem közelítették a valóban előfordult hőmérsékleteket. Ilyen egyedülálló hőmérő adatait — ha más állomásokkal nem hasonlíthatók össze —, Lenke szerint lehetetlen C°-okban kifejezni, mert az ehhez szükséges fizikai adatok, amelyek az egyes hőmérőkre vonatkoznak és szükségesek, ismeretlenek. Hogy ezen a téren milyen nehézségekre bukkanunk, megemlítendő, hogy a régi (a XVII. sz. végi, vagy a XVIII. első évtizedeiből való) hőmérőknél ismeretlen a hőmérőkben használt folyadék. így Nicholson 9 különféle folyadékot sorol fel és hasonlít össze, amelyek közül csak 3 volt alkalmas a 0° alatti hőmérsékletek mérésére: higany, telített sóoldat és de Luc alkoholja; mindehhez mint hibaforrás járul a kapilláris cső bizonytalan volta. Valószínűnek kell tartanunk, hogy Rei- mann hőmérője borszesz hőmérő volt. (Lenke, Bericht N° 92 : 7.) Az 1708/09-es szigorú tél adatainak feldolgozásakor LENKE 13 különböző hőmérőskálán, (1. Irodalom) különféle helyekről származott hőmérőkön leolvasott adatokat fejtett meg; az észlelő helyek közül 8 Németországban volt. Valószínű, ha még előkerülne több megfigyelés EPER.TESről, más állomások adatainak kapcsolásával, valamint gyakorisági és jellemző szélső értékek alapján, a régi adatok idővel megfejthetővé válnak. A régi hőmérők egyik 0 pontja, amint a Rost-hőmérők alapján LENKE megállapította a mai 12 C° körül van a legtöbb helyről származott műszereken. Ez megfelelt a párisi Observatorium pincéjében észlelt közel állandó hőmérsékletének, bár annak ott is megvan a határozott évi járása. Ez a fixpont Reimann által használt hőmérőn is megvolt, mint a Rost-féle hőmérőskála kiinduló pontja. Innen felfelé számította a melegségi s lefelé a hidegségi fokokat. A 0 C° a Rost-skálán a hőmérsékleti 498
