Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Naplókivonatok és műszeres feljegyzések - 2. Czegei Vass László, Erdély 1712–1738
488 1732-1734 1732. ERDÉLY. „Ezen . . . esztendőt rész szerént szűk és terméketlen esztendőnek lenni mondhatjuk, mert az őszi gabonának és szénának az egész országban, az kukoriczának és szöllőnek majd nagyobb részében hazánknak igen szűk és csekély termése volt, sőt az hol valami volt is, igen sok helyeken az nagy zűrzavar és jégesők által rontatván az határok, az gabonának szűk voltát, az boroknak mintegy féltermésű léteket causáltak, az marhakóstnak [takarmány] szűk voltával együtt, az melyek is nem egyebet, hanem szükséget szültenek elnyomorodott hazánknak . . . Nagyobbára egészséges esztendő volt, de az végső két holnapjai valóban kipótlák előbbeni egészséges voltát, mert az egész országban az beteg oly bővséggel volt, hogy nem találtatott egy város, falu, sőt ház is ritkán, az kiben beteg nyögése ne hallatott volna. . . . Az marháknak közönségesen való döglése is sok károkat az szegénységnek és az haza lakossai- nak tött. . 1733. május 13. CZEGE. „Itthon házomnál voltam. 1MB. az sok hideg szélfuvás és dara s hó esés után mára virradólag nagy hóharmat lett, mely az szöllőket, fáknak virágait és az gyengébb természetű fáknak leveleit is és jövéseket, s az gyengébb kerti veteményeket mind elsütötte, forrázta; az kukoriczákot is mind elvitte.” ERDÉLY. „Ezen . . . esztendőt bőv esztendőnek lenni nem mondhatjuk mindenekben, mert noha az gabonának rendszerént való bővséges termése volt, de sok helyeken, mint Háromszéken is, egy darab helyt az jég elrontotta; az szőllőknek pediglen csak fél termések lévén az egész országban, az bornak nem volt igen bővsége, és az is az ki lett, nem az java, mivel az tavaszszal, szintén áldozó csütörtökre [május 14.] virradólag az dér nagyobb részént az országban elsütötte az szöllőket, annakutána pedig idején ősszel esmét meg- savanyitván az hóharmat az szöllőket, nem mehettek perfectióra, az mely causálta az bornak mind kevés, mind penig savanyú létét. Az szénának is nem lett mindenütt bővsége, mivel az Maroson, de kivált a Küküllőn túl Szeben felé való plágáján [vidék] az országnak semmi széna nem lőtt; gyümölcs penig szerteszélylyel az hazában igen igen kevés s több helyt semmi sem lett. . . Egészséges esztendő volt, mert semmi olyas nehéz vagy halálos nyavalya nem grassált, istennek hála, hanem az ősznek kezdetén kezdett volt az forró hideg grassálni, de az is nem veszedelmesen, mert az kiket vexált is, nem halálosan.” 1734. ERDÉLY. „Ezen . . . esztendő méltán mondattathatik bőv esztendőnek, mivel mindenféle gabona, széna és gyümölcs az egész országban bővséggel termett, mely miatt oly olcsóság is lett az hazában, hogy az búzának vékája hat poltúrára szállott, sok helyeken az zabnak vékáját egy polurán, az török búzának másfél polurán adták. Az szőllők is az egész országban jó bővséggel, sok helyeken penig szertefelett való bőven termettek, annyira, hogy öreg rend
