Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Naplókivonatok és műszeres feljegyzések - 2. Czegei Vass László, Erdély 1712–1738
486 1726-1729 1726. április 26. VIZSZILVAS. „Ebéd előtt az borsó és lencse vetőben voltam.” ERDÉLY. „Ezen . . . esztendő szűk esztendő volt mindenféle gabona dolgából, mivel az őszi vetések az téli rendkívül való nagy havak miatt igen elvesztenek volt, az tavaszi vetések penig a sok szárazság miatt semmi sem nőhetvén, majd mind inkább az földben vesztenek, és tavasz gabona semmi sem lőtt, majd mondhatjuk, úgy annyira, hogy ily szűk pénz idején is már az búzának négy és öt sustákon megyen vékája, az török búzának peniglen egy máriáson s három sustákon, zabnak hét és nyolcz polturán. Bor dolgából penig igen bőv esztendő volt, úgyannyira, hogy még öreg emberek is nem igen emlékeznek ily bőv termésire az szöllőknek, az kiknek jóságokat és bővségeket az sok részeg emberek létek is demonstrálják. De az széna valóban szűkén lett, mert az sok szárazság miatt soholt sem nővén fű, szénát csinálni nem volt miből, az egy vizenyős és lapályos réteken s erdő közt árnyékban lévő szénafüveken kivid.” 1727. ERDÉLY. „Ezen esztendő termésére nézve bőv esztendő volt, mivel mindenféle gabona és gyümölcs nagy bővséggel termett; szénát is az fűnek bőv volta miatt eleget lehetett csinálni; bor peniglen bőven és igen jól lettenek: egyszóval isten áldásából minden bőven lett, csakhogy minekelőtte az idén termett gabonák megértenek volna, addig a tavalyi 1726 esztendőbeli szűk termés miatt az gabonának igen nagy szűki volt, úgyannyira, hogy három máriáson elment vékája a búzának. Lápos vidékin penig egynéhány emberek éhei meg- holtanak. Egészségtelen esztendő volt peniglen, mivel mindenfelé inkább nagyoknak és kicsinyeknek betegeskedések hallatott; kivált az hideglelés és vérhas igen uralkodott, az mint magamot is két ízben az hideglelés és nátha által ez esztendő betegeskedtetett ...” 1728. ■■ ERDÉLY. „Ezen . . . esztendő bor és gabona dolgából alkalmas bővségű esztendő volt, mivel az szöllők és ősz gabonák ha többet nem is, de fél terméseket megadták; de az tavasz gabonák és fűvek az tavaszi és nyári szárazságok miatt keveset épülvén, az tavasz gabonák igen vékonyan termettek, szénát peniglen igen igen keveset lehetett csinálni az fűnek nem léte miatt, kire nézve marhakóst [takarmány, abrak] dolgából szűk esztendőnek mondhatom. Bor dolgából lett volna ezen esztendő legbővebb, szép termése lévén az szöilők- nek, ha az őszi sok esős idő el nem rothasztotta volna az szöllőt, mely miatt kevés leve lőtt . . . De egészségtelen esztendőnek lenni magát megmutatta sokaknak betegségekkel és némelyeknek halálokkal is; őszre kelve peniglen az himlőnek is uralkodásával.” 1729. február 28. SZENTMARGITA—KUDU. „Reggel megindultam Kudura, [Bethlen mellett], de minthogy az Szamos nagy, gázlóban nem járhatni, le kellett
