Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1708- 1709 45 hó. 28-a napos, de fagyos nap volt. 30— és 31-én ismét havazott. Az utolsó szüretek mégis ekkor zajlottak le szőleinkben. Igen jó, nemes bor termett, sőt mennyiségére sem lehetett panasz. November szokatlanul enyhe volt, és csak decemberrel változott meg az időjárás szelíd jellege, ugyanis december 7-, 8-, 10-én havazott, majd beállott a fagyos tél. Hó végén újabb havazás. (I. h., 334, 335.) 1709.*- VELENCE. GENUA. A tengeröblök és partok befagytak. (Weikinn C. IV. 36) EURÓPA. SPANGAR krónikájából idézünk: ,,. . . az emberek között lévő, sok és nagy háborúságot és nyomorúságot az Ég is nagyon szaporittya mind halhatatlan nagy hideggel, mind sok és nagy hónak isszonyúságával, . . . egy Német Calendarista mind azokat, a’mellyek külömb külömb féle Országokból irattattának ez az nagy Hideg, és Hó felől, öszve szedte, és egy 1710. esztendőre rendelt Német Kalendáriomhoz, mint jeles Toldalékot kapcsolta, rnellyben is iszonyú dolgokat emleget. ... ez a’ nagy hideg Vizkereszt napján [jan. 6.] est ve felé kezdődött . . . Mind emberek, mind oktalan állatok el jmtkóltak Német Országban Lipsiá- ban [= Leipzig], és körűié az emberek még ágyokban-is meg fagytak. Az égi madarak, hollók, varjúk, csókák, és apró madárkák a’ fákról fagyva húllot- tak. Franciában Pariz Várossában, és kívül egyszersmind 60 embert fagyva találtak, és az uczákon, mint pestises üdőben hullottak az emberek . . . Ismét Lipsiában, nagy kereskedő Városban, holott sok ember szokott öszve gyűlni; senki a’ botokba nem jött; a’ Kalmárok-is a* nagy hidegtől meg nem maradhatván bóttyokat bé zárván a’ meleg szobába siettek. Franczia Országban Provinciában nyolc Hadi tiszt szolgáival útra indúlván, és edgy hegy alatt menvén, fölöttük a’ nagy hó meg indúlván [lavina], és reájok rohanván eöket azon helyen el temette. Hasonlóképpen az Ólai fák, kik természet szerént olly könnyen meg nem fagytak, más gyümölcs fákkal együtt leg főképpen Olasz Országnak nagy kárával Magyar Országban-is a’ hideg a’ szőlőknek és Diófáknak igen ártott.” január 5. EURÓPA. A Keleti-tengert 10 mérföldnyi távolságban a parttól jég borította. Német-, Angol-, Francia- és Magyarországon sok ember és állat megfagyott, fák, növények kifagytak. A föld még májusban is kemény volt, az őszieket ki kellett szántani és tavasziakkal bevetni. (N. C. 1799. márc. ■ ,16-) január 5. DUNA.14 Bajorországban annyira befagyott, hogy terhet vivő szekerek kelhettek át rajta. (Weikinn, C., IV. 4L, 46., 53.) január 5. SOPRON. Január 5-én éjjel egészen rendkívüli s emberemlékezet óta fel nem lépett kegyetlen hideg volt, amely megszakítás nélkül tartott 13-áig. A hideg a legmélyebb pincékben is összehúzta a talajt, a legerősebb szeszt és a hordókban a bort részben megfagyasztotta, úgyszintén a legtöbb kút vizén minden szokás ellenére jég képződött. A hegyek völgyek [talaja] megfagyott, és a szőlők elpusztultak. (Fauth, 53/b. január. EPERJES. A nagy hó és az igen nagy kemény hideg, mindkét oldalon [a császáriak és a Rákócziak] sok mindent megakadályoztak. (Chron. Eperj.) * Gyöngyös megfigyeléseit 1. az 1. (471. o.) Függelék alatt. 14 A téli és nyári árvizekről Weikinn 23 oldalon közöl adatokat Európa nagy részéről.
