Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
438 1796 és Februárius is tsak nem szinte végéig az Mátyás hetéig [febr. 25. ] a’ leg kellemesebb napokkal folyván sőt ollykor majd szinte nyári meleggel kedveskedvén, némelly gyiimölts fáknak még terméseiket is kitsalta, minden plántákat újjúlásba hozott, az Egri tágas jég vermeket pedig üresen való maradással fenyegette; a’ fellyebb említett idő tájon derék fagyások kezdettek lenni, és azólta száraz derekkel folytak az éjtszakák, és kedvetlen szelekkel, a’ napon ottan melegekkel. Húsvét első napja [hv. márc. 27.] reggele essővel köszönt bé, ’s a’ tavaszi újjúláshoz alkalmaztatott leg kívánatosabb idő mutatta magát, a’ melly tsak épen azoknak volt kedvek ellen, a’kik az innepre készült tzifra és újj ruháikban akarták magokat a’ templomokban ’s az úttzákon mutogatni. De az innep másod napján már reggeli nyóltz és kilentz óra között derekasan repült a’ hó, melly dél után egy kevéssé meg álván, következő éjjel még nagyobb mértékben esett le, tsak a’ templomokban hangzott a’ húsvét emlékezete, de kívül erdő, mező, fák, épületek, mind karátsoni szint mutattak; úgy tetzett mintha a’ tavalyi havas tél akarna bé állani ’s a’ természet rendinek el fordításával tavaszra kelve szorítani bennünket azon kitsinyből álló, de hasznos mesterségre, mellyet tavaly a’ nagy hó idején mutatott a’ Mélt. Egri Püspökségnek idegen nemzetekből válogatott mestereinek mestere nemes hazánkfia F. J.374 úr, a’ki midőn látná egy reggelre kelve, hogy az éjszaka le esett négy lábnyi magasságú [128 cm] hó miatt a’ házból is allig lehetne ki menni, az úttzákon pedig felette nagy alkalmatlanság volna járni, azomba maga is lakó házától távolyba lévő Tiszti házához kéntelenittetvén menni, szokása szerént hirtelen fel találja magát, a’ mesterséget csak az „A” betűn kezdette és „A” formára holmi darab deszkákból olly machinát tsináltatott, a’ mellynek eleiben egy pár lovat fogatván, szabad lépéssel vontatva a’ havat el seprette . . . [Itt részletesebben ír a találmány hasznáról s megemlíti:] . . . ,” mert meg esett, hogy Vármegye gyüllési is halasztatott el,” a nagy hó miatt. Maga leírja a havat eltolt) szerkezetet s rajzot is ád róla.375 Midőn ezeket imám [márc. 29.1, ki derülvén az idő, el álván a’ hó esés, nyúlászni mentünk a’ tserjébe és tzombig estem a’ hó fúvásba, estve felé már hidegedett a’ levegő, és 30-dikra viradóan a’ leg derekabb télhez is hozzá illő fagyás volt, ’s minthogy itt körül belől már Februáriusban sokan a’ tavalyi vetést meg tették, Martins ban a’ szöllőt ki nyitották, meg mettzették, már most húsúinak, mert a’ földbe vetett magot fejébe ’s tsirájába, a’ ki nyitott ’s mettzett szöllőt nedvesen érvén a’ hideg, allig ha meg nem adják vakmerő serénységeknek az árát; a’ mezei gazdaságban is gyakran jó azt megtartani:„a’kihiszennemsiet.” (M. K., ápr. 19.)- KERTA. „ . . . Enyhe tél, folyvást szántottak, február 14-én volt az első fagy.” (Sülé, 314.) — SOPRON. Ez az év egyes helyeken nagyon termékeny volt. . . (Csatkai—Petz, 51.) — TOKAJ. Közepes bortermés. Gyenge szüret, s mind az asztali mind az aszú borok nem bírtak jelentőséggel. (Schams, I. 97.) 371 371F. J. = Farkas János, Eszterházy Károly egri püspök építészeti felügyelője volt, ezermester. Mielőtt a püspök szolgálatába lépett, Eger város bírója volt. Soós Imre az egri áll. Levéltár igazgatója szíves közlése. 375 Rajz és részletes leírás a M. K. 1796. ápr. 19. sz. 506 — 508. o.
