Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
:i74 1790 kevés van, a’ Gabona drága, egy köböl búza 3 forint, a’ ró’s [rozs] 2 frt. 50 dénár, a Kukuritza 2 frt, a’ zab 2 forinton fellyül is el-kelne ha volna, most jó őszi kellemes idők járnak, a’ vetések-is szépek” . . . (M. K., 1791. jan. 4.) december 24. MARGITA. (Bihar m.) ,,A’ minapi essőzések miat olly nagy a’ sárunk, hogy tsak üres szekórrel-is négy ökör, négy, öt ló alig mászhat benne. Ez az oka, hogy a’ fának árra, mellyet az előtt egy szekérrel két, három Márjáson meg lehetett venni, most öt hat Márjáson venni kéntelenek vagyunk.” (I. h., jan. 7.) december 28. BUDA. A Duna annyira megáradt, hogy alig fér meg partjai közt. Mi a hegyoldalban lakunk, mégis félünk, nem önti-e el nemcsak Pestet, de még Buda alacsonyabb részeit is, milyen károkat fogunk még ezáltal elszenvedni. (E. B., dec. 28: 579.) december 30. KOLOZSVÁR. ,,. . . jelentetik, hogy itt sints semmi szüki a’ Sárnak. Parantsolat lévén eránta, hogy a’ Piatzról és a’ nevezetesebb uttzákból a’ sár hordattassék ki. 665 n. forint árra sárt már ki-takarittattunk, és még sints semmi hijjánossága a’ sárnak — és nem-is esmérszik, hordottunk-é valamit ki belőlle vagy sem. Itt-is hát nedves a’ Tél.” (M. K., 1791. jan. 11.) december. KOLOZSVÁR. ,,Az Ország Gyűlése, melly ezen folyó holnapnak 12-dikére vala meg-határozva, egész 20-áig halasztatott abból az okból, hogy az útnak, és üdőnek kipzelhetetlen mostohasága miatt a’ ki-jegyzett napra lehetetlen volt a’ hivatalosoknak meg-jelenni . . (E. M. H., dec. 16.) december. MÁRAMAROS M. „Dec. 12-dikéig még tsak fütteni sem igen kellett, olly gyenge idők jártának. A’ borok itt savanyók, és az Er-mellyékén drágán, u. m. 7 V. forinton indúlt öreg tsebre. A Búzának köble el kel 8 N. forinton 20. 30 kr.-on; az utak járhatatlanok.” (M. K., dec. 31.) december. ERDÉLY. Szomorú együttérzéssel olvassuk a különböző helyekről hozzánk Írott levelekből, hogy nemcsak a mélyebben fekvő sík területeken, vagy amelyeket a dühöngött szélvihar vagy a forró nyár tett aszályossá, hanem a magasabban fekvő megyékben is a gyér esőzés miatt szénában és egyéb állati takarmányban nagy hiány támadt. Sem lovaikat, sem barmaikat nem tudják táplálni, vagy oly gyengén, hogy azok a ház körüli gazt is lelegelik. Sokan már kénytelenek jószágaikat levágni, s legalább annyi hasznuk legyen, hogy egyéb élelem híján ezzel táplálkozzanak a télen. (E. B., dec. 17. 656.) 1790. ABONY. „Ezen 1790-dik év példa nélkül való terméketlen esztendő volt az egész ALFÖLDÖN. Az éhenhalással küzdő nép számára a bírák a Bánátból hozattak gabonát, köblét 14 pengő forinton.” A Hadi Történetekben megírja Szatsvay ezen esztendő rémítő szárazságát, hogy a kutakból is kiszáradt a víz, a tavak fenékig kiszáradtak s azok fenekét már június elején dohánnyal beültették, július hóban felszántották s bevetették kölessel. (Abonyi L., Abony, I. 217.) BEREKBÖSZÖRMÉNY. „Tavasztól fogva az föld meg nem ázott Júniusig, még is bőség lett.” (Nagy János.)- DEBRECEN. „. . . csak januárban kezdett egyszerre hideg lenni. Ez az esztendő nagyon száraz, terméketlen. Semmi sem nőtt, sem a kerteken, sem a szántóföldeken, mindig csak nagy szárazság és borzalmas por. Minden mocsár és minden állóvíz kiszáradt. A fák szárazak, a mező szürke, a jószág semmit talál enni, az ürgék, mint a csirkék szaladgálnak, a gözü [mezei egérféle] mindent összerág.” (Balogh—Auer, Ij. LVI. 1952 : 119.) — DEBRECEN. Lágy esztendők (1791 is), sok kellemetes napok; mérsékelt nyár, de inkább száraz, mint nedves. Jó bortermő esztendők. (D. M. K. 1831.)
