Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

tetejeit, gátokat sa’t megetették az emberek. Sok helyen a juhokat mind levagdalták, nem lévén nekiek mit enni adni.”

MÁR AM ÁROSBAN semmi sem termett, 16 750 embernél több meghalt miatta éhen. (H. M., 1822 : I. 397.)

március. POZSONY. A tél nagyobb része nem volt erős, azonban február 28-án és március 1-én igen szigorú, hideg lépett fel, s a Duna 1-én du. 3-órakor befagyott, egy „parókás gyerek” [kis zsidó fiú] már 5 óra előtt átment a jégen s vissza is jött. A hőmérséklet —26 C° volt. A jég a múlt évben éppen ezen a napon indult meg, amikor az idén megállóit. Március 9-én már kellemes meleg idő, a hó hirtelen olvad, nagy a sár és a víz „igen bajos Karmasin sellyen [selyem] Tzipellővel sétálni;” A Duna jege még áll. (M. H., márc. 9.)

március. SZEPES M. A rendkívüli havazás miatt az emberek jóformán nem hagyhatták el házaikat. A postajáratok késnek, s a 7—8 órányi utakat 24 óra alatt is nehezen teszik meg. (I. h., ápr. 9.)

március 31—április 1. EPERJES. Hóban szegény telünk volt, de ezeken a napokon oly sok hullott, hogy magassága elérte a 2 ölt [3 m 80 cm]. TORISZA falut a hó teljesen eltemette, a hó alatt alagutat ástak, hogy a faluba be lehessen menni.

Április 3-án tartós eső és élénk szél volt; a Torisza Tarca patak annyira megáradt, hogy 10 lépésnyi szélességűvé vált. Ez az áradás alig 24 órán át tartott, s nem volt kártevő. Az enyhe idő és esőzés okozta áradás már komoly károkat tett. (P. Z., ápr. 13., 16.)

április 4. BÉREGBÖSZÖRMÉNY. A hosszantartó tél komoly nyomorúságot okozott. Takarmányban igen nagy a hiány, az emberek szalmával fedett házaikról leszedték a szalmát, hogy állataikat széna helyett avval etessék. Felső-Magyar- országban hasonló a helyzet, sokan teheneket vágtak le. (M. H., ápr. 20.)

április 6., 7. SEGESVÁR. Március 21-e után erősen havazott, amely némi megszakítással 26-áig tartott. A hó sok helyütt ölnyi magas volt; a hideg fokozódott és húsvét napján [hv. márc. 27.] volt a leghidegebb. Április első napjain megindul, az olvadás; 3-án emelkedett a víz, s 4-én a Nagy-küküllő kilépett medrébőlt s még mindig áradt. 5-én mintegy lábnyival apadt a víz, de a reménység nem vált valóra. 6-án nagy eső esett, s du. a víz váratlanul annyira áradt, hogy a várhegy lábától a szembenálló Kereszt és Siechenberg felé nem volt más látható, mint víz. A nyugatnak és északnak fekvő majorságok és kertek víz alatt állottak; fájdalmas volt az oláh parasztok, családtagjaik menekülése, s kis ingóságuk mentése a várhegyre fel. ... (I. h., máj. 7.)

április 11. NAGYSZEBEN. Ebben a hónapban még mindig tartós a havazás és az eső. Nagy olvadás következtében a Szeben patak is kiáradt, s eddigi megállapított legmagasabb állását is meghaladta. Kétszer elérte a város kapuit. Az országutak nehezen járhatók, az állatok kidőlnek; a posta 2 teljes napot késik. (P. Z., ápr. 23.)

április 14. VESZPRÉM. „Reggel az égen egy teljes köralakú szivárvány [napgyűrű] volt látható; kevés vártatva két nap [melléknapok] tűnt fel, a melyek csakhamar eltűntek.” (Bolgár, 26.)

április 22. POZSONY. Néhány napja a Duna erősen árad, az alacsonyabb partok víz alatt állanak. Az árvíz a hajózást is hátráltatja. (P. Z„ ápr. 23.)

április 23—25., 29. POZSONY. 23-án a Duna elöntötte a város mélyebben fekvő részeit. Vasárnap és hétfőn már oly nagy a víz, hogy egyes udvarokon csónakáztak. A Duna 29-én már visszatért medrébe; az időjárás azonban igen szeles, hideg és egészségtelen. (M. H„ ápr. 27., 30.)