Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
120 1726 Igaza van a költőnek: Non omne solum fert omnia semper. [Nem minden fajta talaj hoz mindenféle termést.] A növekedésben az ingadozást mindig megfigyelhetjük. így volt ez az idén, Kassa vidékének borainál is, amelyek különben igen gyengék szoktak lenni; a legutóbbi szüret azonban oly édes jó bort adott, amilyen sok év óta nem volt. (I. h. 416.) október 7. NAGYKÁROLY. „Fogattam az Károlyi szürethez.” (Károlyi Önélet- leírása, I. 233.) október 9. SZÁNTÓ. [TASNÁD] „Szüretet contymálván voltam Szántón.” [Bihar m.] (Uo.) október 10. NAGYKÁROLY. „Végeztem az Károlyi szüretet, holott lőtt majorság — bor hordó: 70.” (Lo.) október 11, 15, 16. BÉLTEK. „Continuáltattam az szüretet . . .” (Uo.) október 19. BÁNSÁG. „A Béga teljesen kiszáradt s általános a vízhiány.” (Baróti, II: 412.) i i h október 24. KÉSMÁRK, MÁRKUSFALVA, CHRASTY. Havazott, s itt Késmárkon igen nagy hópelyhek hullottak. Másnap egy nemesi alkalmazott jelentette, hogy Chrastyn és Márkusfalván néhány oly nagy hópehely hullott, mint a dupla kézököl, [12—14 cm !] (Sammlung, 726 : 488.) ősz. EPERJES. Az idei rossz termés Magyarországon általános volt. A téli nagy hótakaró s a tavaszi szárazság miatt sokaknak még a vetőmagra valót sem adta vissza. A Szepességben több volt az eső, mint nálunk; valamivel jobb volt a helyzet, de a Tina felé haladva annál rosszabb. Az aszály következtében a füvek sem nőttek ki, s kevés széna termett, és ezt is az egyébként erre nem alkalmas mocsaras rétek adták. Valami csodálatos, hogy a mezei egerek, miután nem volt táplálékuk, a gyümölcsfákra másztak az éretlen gyümölcsért, amint azt hiteles Zemplén-megyei jelentések igazolják ... A drágaságot még fokozta, hogy egyes birtokokon nagy kazlakban a csépeletlen gabonát tartogatják, s most ez a gabona is tönkrement, mert a nagy aszály miatt sok szem kukacos lett, tele volt zsizsikkel, molyokkal s ezek elfogyasztva a magot csak a héjjá maradt meg. Ez érte a régebbi, már kicsépelt gabonát is. Megjegyzendő, hogy amig 1725-ben nálunk a júl. és az aug. szélsőségesen esősek voltak, addig Olaszországban a Pó sikságon oly nagy volt az aszály, hogy az esőért nyilvánosan könyörögtek; ebben az évben azonban ott igen sok eső volt, a folyók kiáradtak és sok kárt okoztak. Reimann. (Sammlung, 1726 : 422.) ősz. TOKAJ-HEGYALJA. A nemes szőlőtőkék kedvező bortermésének előfeltételei az idén megvoltak. Mély hótakaró védte azokat, s a fagy sem a gyökereknek, sem a vesszőknek nem árthatott; a talaj megfelelő nedvességgel birt. . . . A termés a következő évszakok időjárásától függött. A tavasz megfelelő volt, mérsékelt, március 25-én beállott az általános olvadás, gyors fejlődés, s a szőlő 3 héttel János napja [jún. 24.] előtt elvirágzott. Az egyidejű száraz idő a szőlőnek kedvezett. Azonban május végével pusztító jégverés volt. Június- és júliusban ismételt jégeső tett kárt, (BÉNYE és LISZKA kivételével) legnagyobb kárt TOLCSVA, KÉRÉSZIT.R, MÁD és TOKAJ szenvedtek. Július forrósága azonban a szemek fejlődését megakasztotta, s nem érhettek be. Augusztus száraz volt, de amellett hűvös, a szeptember szinte júniusi melegével tűnt ki, ez azonban már nem volt képes megfelelő édes szemeket beérlelni. A szüretet is ismételten elhalasztották, és csak november második felében szüreteltek. Szép időben indultak, de ködös, esős és havas időben végeztek. A mennyiséget ez a nedvesség növelte, ami az íz rovására ment. Aszott szem
