Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
Bevezető
12 Bevezető Ez a két műszer Európa-szerte elég hamar elterjedt. Könnyen voltak részben a szobában, részben a háznak erre alkalmas helyén elhelyezhetők, és kezelésük sem igényelt nagyobb tudást, de lekötöttséggel járt. A két legrégibb meteorológiai műszer, a széliránymutató, valamint az esőmérő mögött több évezredes múlt áll, de mégis kevésbé terjedt el használatuk. A levegő nedvességét a X VI. században már tudták -bár igen körülményes mérlegeléssel--megállapítani. Ennek a műszernek végleges alakja a hygrométer a XV111. sz. végén élt kiváló svájci fizikusnak, de Saussure- nek köszönhető. Magyarországon Budán 1780 óta megvannak a rendszeres légnyomás- és hőmérsékletészlelések mellett a szélirány- és erő-, a csapadék- és nedvesség-megfigyelések. Igaz ugyan, ezekben a megfigyelésekben 1860 előtt időnként szünetelések is voltak. Reátérve munkámra, kétségtelen, hogy a közölt anyagnak gerincét elsősorban a különféle naplókban, részben levelekben megemlített adatok alkotják, és egyes naplóírók lelkiismeretes feljegyzéseinek köszönhetők. Magyarország majdnem minden részéről vannak régi időjárási adataink. A legtöbb naplóíró Sopronban, a Szépés- ségben, valamint Erdélyben élt. Már kevesebben foglalkoztak naplóírással eddigi feltárásaim szerint — az Al/öldön és a Dunántúl déli részén. A számos forrásból merített anyagon kívül külön figyelmet érdemelnek azok a naplók — szám szerint 8 — amelyeket egyes családok és rendházak hosszabb időn át vezettek. A FÜGGELÉK tartalmazza még a következők feljegyzéseit: Czegei Vas László (CZEGE, Erdély), a két Ferences Rendház (EGER és GYÖNGYÖS) és Körtvélyesi Pap István tiszteletes (SZIKSZÓ, Abaúj-Torna in.) A FÜGGELÉKben közölt négy további sorozat már részben átmenet a napló- és krónikaírásból a rendszeres meteorológiai megfigyelések felé. Vezető szerepük ezekben már az orvosoknak van. Az első orvos, akinek időjárási feljegyzéseket köszönhetünk, SOPRONban működött a XVII. és XVIII. századforduló éveiben, nemes Loew Andreas a város akkori főfizikusa (1666. szept. 26-1710. május 20. Sopron.) Megfigyeléseit latinul írta, és azok Sydenham angol orvos gyűjteményes munkájában jelentek meg. A feljegyzések könyvemben évenként az időrendi sorban közölt adatok között szerepelnek. Loew halála után utóda, Gensel* János Adám lett, és az ő megfigyeléseit is közölte Sydenham. Ebben a munkában Rajcheri Károly magyar orvos neve is előfordul. 1717-ben indult meg Szászországban (BRESSLAU) a SAMMLUNG főleg természettudományi folyóirat, nagy súlyt helyezve a meteorológiai megfigyelések közlésére. Több éven át találkozunk Gensel írásaival. Loew és Gensel voltak tudomásom szerint az első orvosok, akik az időjárást rendszeresen megfigyelték és közzétették. Gensel egyes hazai időjárási leírásaiból kétségtelenül megállapítható, hogy volt higanybarométere (párizsi mértékegységű beosztással), valamint hőmérője (ismeretlen fokosztással). Napjában többször, bizonyos időpontokban észlelt. Megfigyelései — a részben nyomtatásban megjelenteken kívül — elkallódtak. Gensel tekinthető az első magyarnak, aki a XVIII. sz. elején napjában már többször fel* Gensel (Gensili) János Ádám(](í77 —1720 ) folytatta Loew időjárási megfigyeléseit. lehet, hogy Loew műszereit is örökölte. 1712-ben a németországi ACADEMIA NATURAE CURIOSORUM tagja, majd a 1719-ben egyik alelnöke lett. Arcképe (1. ábra) ismeretlen festő munkája, bár Csatkai Endre feltételezése szerint Rost Gáspár soproni festő készítette, és Gensel hirtelen halála után fejezte be. A kép jelenleg a soproni Patika Múzeumban van.
