Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. A mezőgazdasági üzem mint területi vízháztartási komplexum

- minden tavasszal helyreállítanák felületi profiljukat,- gondoskodnának a levezető rendszer átereszeinek, árkocskáinak rendszeres karbantartásáról,- és eső alatt, valamint felszikkadásukig - nyáron rendszerint csak pár óráról van szó - terhelésüket kerülnénk, amivel megakadályoznánk a felvágásukat, vízlevezető profiljuk tönkretételét.

Az ut felületére hullott esővíz tehát valóban felesleg érintkezési helyén, ezért elvezetendő. A szántóföldi táblára azonban ez a viz éppen olyan veszélyes mint bármely más "idegen" viz. Elvezetése tehát a táblán keresztül nem oldható meg. Addig ugyanis, amíg a tömött felületű sima úttesten a viz csak lefolyik, szántóföldön ugyan ez a viz megbontja a feltalajt, és erodál is. Sajnos dombvidékeink szántóföldi eróziós bázisa az esetek többségében a keréknyom, és a rosszul vezetett mezei ut, ahonnan a koncentrált viztömeg a szántóföldre zudul.

A szántóföld vizháztartásigényéből következően minden mezei ut természetszerűen nemcsak táblahatár, de vízválasztó idegen viz elvezető, esetleg Övárokkal kombinált létesítmény. Jelenlegi mezei Úthálózatunk a- zonban annyira elhanyagolt, részben az előző düllőrendszerből örököltén célszerűtlen elhelyezkedésű és lefutású, hogy a nagyüzemek terület és vízrendezéseinél az uj utak kijelölése, a régiek elhagyása nem jelent a- kadályt.

5.32 A gyepes vízlevezetők, táblahatároló lejtős sáncok, esetleg ültetvénnyel kombinált területi vízforgalmat irányitó szigetelősávok stb. vízforgalma erősen hasonlit az utak vízfolyást terelő, a ráfolyást mérséklő, a "szomszédhatást" kiküszöbölő szerepéhez azzal a termőhelyi különbséggel, hogy- maguk is élő növényzettel borítottak, tehát jelentős a saját szelvényük vizfelvétele is,- felületük nem csupasz, évelő növénytakarójuk minden esetben mérsékli a lefolyás sebességét és ezzel csökkenti az eróziós "berágodás" veszélyét- bizonyos határig igy nemcsak késleltetik a lefolyást, de tározásra is képessé tehetők.

Gondos kiképzéssel és feltétlen karbantartással, - agronőmiai védelemmel - felújításuk költsége hosszú .ideig megtakarítható. A termő- területet is csak elenyésző mértékben csökkentik, hiszen hasznosításuk megoldható, (pl. gyorsan növő fafajok telepítésével, vagy megfelelő gépi kezelésre kiképzett sávoknál a gyep hasznosításával stb.) Szerepük az üzemi vízrendezésben minden esetre az agronómiái módszerek és a csatorna rendszerek kiépítése között keresendő. Szántóföldi hasznosítású területek tábláinak az átjárható célszerű terephullámok mint vízlevezetők nemcsak jó határolói, de talán jelen viszonyaink között a leggazdaságosabb vízforgalom szabályozó létesitméryei is lehetnének.

73