Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. A tábla mint a nagyüzemi termesztés és szántóföldi vízrendezés alapeleme
latt tendenciózusan telítetlen, száraz, a tábla teherbírása jó. A tenyész- idó csapadékai így jórészt száraz felszíni jó vizszivó felületet találnak a lucerna alatt. Tultelitődés - ha az nem okoz tartós levegőhiányt - a lucernatáblán egy-két napon belül kiegyenlítődik a vegetációs időben. A lucerna a "szántóföldi gyökérzónán" túlnyúló, s a vízzáró réteg felett megrekedt un. altalaj vízbe szivógyökereket fejleszt. Ez az altalajviz - amelyből a gémeskutak is merítik vizüket - a vizet záró réteg feletti durva pórusu homok vagy kavicsrétegben oldal irányban is mozog. így a lucernatábla a "raktározott" és az időközi csapadékokkal "kiegészített” vizen túl "idegen", azaz nem a termőhelyi vízforgalomból származó vizet is transzspirál. Ezért csak az "elérhető" altalajvizzel rendelkező táblákon "szárazságtűrő" növény a lucerna. A tenyészidő nagy részén ezért "száraz" a gyökér zónája, holott a terméshozama minden "tábla vizforgalmi" egyenletet vízhiányra állit. Más "vizrendszerü" táblán a lucerna is megérzi a vízhiányt és öntözésre szorul, ha 5-6 kaszálást várunk a területről. Három tábla, - három növény, - és háromféle vizháztartási állapot. Ugyanazon időpontban - a különben teljesen azonos településű és vizforgalmi táblák - rendkívül eltérő, sőt vízforgalom tendenciában esetleg ellentétes képet mutatnak. Vegyük pl. április elejét. Az őszi gabona már párologtat, a lucerna már erősen szárit ugyanakkor, amikor a kukoricatábla még be sem fejezte a feltöltődést. Mindehhez vegyük számításba még azt a tényt is, hogy a növényváltás következtében az időbeni differenciált vizforgalmi állapot egy és ugyanazon a táblán az egymást követő években, az előző évi állapothoz képest létre jöhet, illetve természetszerűen kialakul. Következtetésként megállapíthatjuk, hogy szántóföldi termesztési körülmények között: minden táblán önálló a rajta termelt növény vizfelhasználási üteme által szabályozott vízháztartás viszony alakul ki. Ezért területi - üzemi - vizforgalmi állapotról, talaj- és termőhelyparaméterekről csak mint általános jellemzőkről beszélhetünk, mert a konkrét munka alapja, bázisa és eredménye mindig valamelyik "tábla" a maga termőhelyi jellegével, agronómiái ráhatásával és konkrét növényállományával akár egyes helyzeteket, akár folyamatokat vizsgálunk. Összefoglalás A nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés a termőhelyet táblákra bontja. A tábla az a legkisebb terület, amelyre mint termesztési alapegységre az alkalmazott technológia kidolgozható. Táblán belül minden elő- és utómunka - valamint a növényhasznositás - azonos, tehát a tábla homogén termőhelyi egység még akkor is, ha csak az egybefüggő azonos fajú növénytakaró alakítja ki. A szántóföldi táblák termőhelyi jellemzői állandó és változó elemekből 50
