Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. A szántóföld és vízforgalma

és agronómiailag a maximális víztartó, elnyelő és befogadóké- pességi, talajfizikai állapot tartós biztosítását kell kialakítani.

3. Az üzemi vízrendezéstől viszont a szántóföldi vizháztartási e- gyensuly azt kívánja, hogy a szelvény telítettségi értékét - befogadó és hasznos tározó készségét - meghaladó vizfeleslegeket, mint gravitációs vizet lehetőleg még a felszínről, végső esetben a szelvényből még időben távolítsa el, mert a túltelítettség mindaddig akadályozza a szántóföldi hasznosítást, amig legalább a feltalajban ez meg nem szűnik. (Művelés késleltetése, oxidgénhi- ány, hőhiány.)

4. A szántóföld területi és szelvényállapoti, talajfizikai és termőhelyi paraméterei - alapján az éghajlati elemek szélső értékeinek figyelembevételével a hasznosított felületek vízforgalma előre meghatározható, bizonyos eshetőségekre előkészíthető, más szóval kézben tartható akkor, ha a vonatkoztatási egységeknél a homogenitást mint követelményt nem hagyjuk figyelmen kívül, illetve táblásitással ezt termehelyileg is kialakítjuk.

5. Tavasszal a vizkapacitási értékre feltöltött szelvényállapot - gyökérzóna - tekinthető normál vizforgalmi kiinduló állapotnak.

6. A tavaszi hőforduló - dominál a besugárzás - egyben vizfordűlőt is jelent a szántóföldi vízháztartás rendjében.

7. Az evaporáciő folyamatosan szárítja a felszint - valamint vele a közvetlen vizösszeköttetésben álló feltalajt mindaddig, amig a függő kapillárisok vizoszlopa a felszín közelében - gyors száradás, természetes lazulás, morzsalékosodás vagy talajmunka stb. hatására - meg nem szakad.

8. A csökkent felszíni vizutánpőtlás csökkent párologtatást, és jobb hőhasznositást tesz lehetővé. A felszinközeli rétegek gyors tavaszi felmelegedése - szigetelő felszíni réteg elkülönülése - viszont mind vizforgalmi, mind magágykészitési szempontból cél.

9. A kelő növény gyökérzete rétegről rétegre szárítja a talajt és transzspirálja vízkészletét a növekedéssel fokozódó mértékben levelein át az atmoszférába.

10. A mélyülő - holt vízig - kiszárított talajrétegek a felszíni közvetlen evaporációt alig táplálják, s az jelentős értékrendet csak közvetlen csapadékhullás után tud igy képviselni.

11. Az időközben "beázó” és a mélyülő felszívó gyökérrendszer között a tenyészidő előrehaladtával mind vastagabb "holt vízig kiélt" vizforgalmi lag passzív talajréteg alakulhat ki, a növény faja és az időjárás jellege szerint változó értékben és időben.

12. A tenyészidő "hasznosuló" szelvényvizét a felszinközeli gyökérzet "regenerációja" gyorsan felhasználja, s ez a viz igy kiegészíti a mélyebb rétegek tárolt vizpotenciálját mint termőhelyi adottságot.

13. A biológiailag beérett növény - kiimánk alatt - rendszerint holt viz értékre állítja a gyökérzőna telítettségét. Sőt a viztartalékok

36