Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
- a felszín jelentős mértékben csökkenti a víz oldalmozgását, ezzel elősegíti a felszíni tározást, és a- gyökérjáratok nyomán egyenetlenül (mint az Őszi szántás!) fagyott feltalajt a beszivárgó viz viszonylag gyorsan teljes rétegében kiolvasztja. Magától értetődő, hogy olyan maximális terhelési értékeket, mint az őszi szántott területek, az őszi vetés területe nem bir el, illetve lassabban nyel el. Vizforgalmi rendellenességek^ felületi elfolyások, területi vízien- csék Kialakulása, egyenetlen beázás stb. természetesen őszi vetésű területeken lényegesen nagyobb károkat okozhat, mint a vetetlen őszi szántáson. Az őszi vetés, fagyott talajállapot, borult időjárás esetén is legfeljebb pár napig képes károsodás nélkül elviselni a felszíni vízborítást. Napsütésben - fagypont feletti 6-10 C°- léghőmérsékletnél - viszont a vízborítás alatt is megindulhat a fényasszimiláció, ami az éjjeli oxigénhiányban (disszimiláció!) a vegetáció gyors pusztulásához vezet. Kevésbé veszélyes, bár ugyanolyan hatású és eredményű lehet a túltelített feltalajállapotből származó vízkár. A fulladás - mint gyökérpusztulás - veszélye ugyan itt is fennáll, de megfelelő felkészültségű és agrotechnikai színvonalú üzemekben a gyors nitrogén fejtrágyázással a kár kivédhető (pl. repülőgépes fejtrágyaszórás). A felszíni rétegekben felujulő, nitrogénnel ellátott gyökerek, - megfelelő léghőmérséklet esetén igen gyorsan kifejlesztik az uj asszimiláló felületet, ami növeli a transzspirációs párologtatást, szárítja a talajt és ezzel helyreállhat a ta •laj és a növény vizforgalmi egyensúlya. A vizállásos mélyedések helyén, ahol a tultelitődés természetes következmény, ha a növénytakaró felújítható, fagypont feletti hőmérsékleten a transzspirációs vízfelhasználás is segít az egyensúly helyreállításában. A csupasz felszinü területeken ezzel szemben csak az evapo- ráciő csökkenthet a rendellenességen. C) Az évelő növénykultúrával fedett, területek szintén a jó téli viz- forgalmu területek közé sorolhatók. Jellemzőjük, hogy ősszel a fagyok beálltáig rendszerint még fogyasztják a talaj vízkészletét, tehát szárítanak. Alattuk a talajszelvény igy a legteljesebb mértékig telítetlen. A lucerna pl. rendszerint nem elégszik meg azzal a vízzel, amit a ter- mészetes csapadék a felszínen keresztül pótol. Gyökereivel felkeresi a mélyebben fekvő vizet záró rétegen nyugvó vizhordoző rétegeket és az altalajvizből pótolja a vegetációjához hiányzó csapadékvizet. (Ezért él meg és viszonylag igen nagy terméseket ad azokon a száraz alföldi területeken - Szarvas, Turkeve, Mezőtúr - ahol az évi csapadék ugyan alig éri el az 500 mm-t, de az altalajviz viszonylag közel van a felszínhez, hiszen "gémes” kutakkal kiemelhető!) A talajfelszín holt és élő szervesanyaggal, növényrészekkel fedett, igy a felszínen mozgó viz szempontjából meglehetősen érdes felületet 27
