Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Második fejezet
járni? Esze is, szíve is van a gyerekhez. Akkor pedig énnekem se akarhatott rosszat. Másrészt meg ha Török Dániel faluból való kivonulására gondoltam, a hideg is megrázott.- Nem akarok én a Török Dániellel egy vályúra járni - csúszott ki a számon hirtelen.- Látod, látod, milyen hamar elfelejtetted, amire tanítottalak. Mert úgy van az, fiam, hogy a ló megkövetelheti magának a tiszta vödröt, amiből csak ő iszik, de az emberfiának bizony a többiekkel, a nemszeretem többiekkel is gyakran kell egy vályúra járni, amíg valami célja van, de legalább reménysége maradt - s megint elnézett a fejem fölött, aztán a szemembe hosszan, értem-e? - Még a Török Dánielekkel is - tette hozzá elmosolyodva. Erre már nem tudtam, mit válaszoljak.- Hosszú az élet, tanító úr - nyögtem ki végre; akár öregszülémet hallottam volna az én szájammal beszélni.- Na látod, fiam, ebben nem hiszek én - s elballagott. Hanem néhány lépés után visszafordult, úgy mondta: - Ha mégis meggondolnátok magatokat... vagy valamihez segítség kell, akár jó könyvek... - ugyanaz volt a szemében, mint anyáméban, nagyanyáméban sokszor, kimondatlanul. Megszomorodtam nagyon, hogy a nekem való, jó tanító úrtól meg kellett válnom, de azért is, mert a szatócshoz igencsak ritkán jutottam el ezután. Nálunk az asszonyok maguk szerettek vásárolni, hogy lássák, miért mennyit adnak. A kenyeret otthon sütötték, a vajat, a sajtot maguk állították elő. Öregszülémnek még rokkája is volt, azon fonta a lent, a kendert, de még a kártolt gyapjút is. Ellátott bennünket zsákkal, lepedővel, durva szálú törülközővel, abrosszal. Édesapámnak és nekem vastag zoknikat kötött télire, bár ő azokat még harisnyának nevezte. Megmérte a lábam, de olyan pontosan, hogy sohase gyűrődött meg a cipőmben az a zokni. Szerettem nézni, amikor a sok rövid kötőtűvel dolgozott, úgy jártak azok a kezében, akár a motolla. Édesanyám inkább hímezett, varrni szeretett, ezért azután az asszonynépek ellátták a házat mindennel, ami tőlük tellett. Édesanyám keze alól olyan virágok nyíltak ki a vásznon, hogy nem hittem a szememnek. Előbb kirajzolta a mintát, azt mondta: írja, azután kétféle fonallal zöldezte, egy sötét meg világoszöld gombolyagból, most következett a virágok sárga közepe, azok is más-más színnel. A piros virágé 48
