Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)

Első fejezet

zával rajzolta volna. Haja sima, koponyájához tapadt fényesen, habár a fityula a tarkóját mindig eltakarta. Nyáron se, nagy hőségben sem vált volna meg tőle. Az egyenes kicsi orra kedves volt: nagyokat szippantott vele a violák illatából meg az orgonából - ezt a kettőt kiváltképpen szerette. Sokszor gondoltam: tán a jó szagok éltetik. A falu kövesút felé eső csücskén volt egy kisebb dombféle - bár inkább hantnak mondhatni -, homokos, laza földjén néhány olajfa telepedett meg. Amint csak közeledett a május, én már ki-kiszaladtam odáig reggel is, délben is: lehet-e olajvirág illatát szippantani? Annak hosszú a virágzása ideje, hát nyílásától kezdve kétnaponta vittem anyámnak vagy öt-hat héten át belőle, de mindig csak két ágacskát, megmaradjon, növekedjék a töve jövőre is.

Apám meg fintorgott a ház levegőjében, pihát mondott, fejét csóválta, de nem dobatott ki velünk virágot soha.

Nem volt ő rossz ember, úgy gondolom. Elméje mint a be- retva. Minden firkáimat mindig átnézte, hogy van, mint van, jól-e, s ha utánam számolt, gyorsabban tette, mint a tanító úr.

Mondtam is neki:- De nagy esze van édesapámnak!

Mire ő elkedvetlenedett, s anyám tekintetét kereste:- Csak egyszer voltam bolond, azóta se tudom helyretenni, amit vétettem.

Egymáséba kapaszkodott a tekintetük. Anyám lehajtotta a fejét, s akkor elpirult. Még mosolygott is.- Látja-e, milyen helyre legénykénk van! Úgy ám, hékám, okos az apád. S reményiem, hogy legalább ezt az egyet meg- öröklöd tőle.- Jó vagy, Julisom, áldott jó lélek vagy te. Isten őrizze minden lépésedet, angyalom.- Őrzi, Márton, őrzi. Csak a fiamét is őrizze.

Apám földerült.- Ejnye no. Énértem nem fohászkodol ?- Hajnaltól estvélig... úgy igaz, ahogy mondom - fehéreden el a szokottnál jobban, s befordult szegény a tisztaszobába.

Mozdultam, apám fekete ökle reánehezedett a vállamra, lefogott.- Hagyjad őtet, fiam. Mindenkinek egyedül kell hordani a maga keresztjét... az asszonyféle pedig megkönnyebbül kicsit a pityergéstől. Jobb kedvű lesz azután. Békésebb.

13