Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
mintegy 12 km hosszú árokhálózat kiépítését eredményezte, mely a Társulat kezelésében levő III. kategóriájú csatornák együttes hosszának több, mint felét tette ki. A felmerült 171 020,— Ft költséget a Társulat Vízügyi Alap támogatásaként elszámolhatta. A lecsapolási munkák kereken 2000 kh-on tették biztonságosabbá a mezőgazdasági termelést, csökkentették a vizek kártételeit. A Társulat saját kubikosai további 1000 m:l földmunkát végeztek Idamajor és Villány térségében. 1961-ben a Társulat már csak saját erejére volt utalva, újabb építőtábort e térségben nem szerveztek. Az év folyamán azonban figyelemre méltó munkát végeztek a társulati kubikosok. Lapáncsa, IMocska és Villány határában újabb 7 km hosszú árokhálózat épült ki. Külön elismerést érdemel, hogy a múlt évben jókarbahelyezett csatornák rendszeres karbantartását is megszervezték. A fenntartási munkákra a Társulat közel 30 ezer Ft-ot fordított, mely összeg fedezte a kiépített lecsapolóhálózat kétszeri kaszálásának költségeit. A művek rendszeres gondozására, a kisebb helyi iszapolási munkák elvégzésére egy fő csatornaőr alkalmazását határozták el. Felvetődött Villány térségében az öntözéses gazdálkodás érdekében szükséges berendezés beszerzésének gondolatai is. 1962. évre a Társulat 6000 m:i földmunka elvégzését vette tervbe, de valójában csak 2314 m‘-t tudott elvégezni. Ennek okát abban jelölték meg, hogy az érdekeltségi hozzájárulások csak az év második felében folytak be, és így a tervezett munkálatok pénzügyi fedezete sokáig hiányzott. Az év folyamán felmerült 79 ezer Ft költségből az ún. villányi legelőárok, és lllocska határában néhány új szívóárok kiépítése történhetett meg. A szeptember 14-én megtartott közgyűlésen még felvetődött a Társulat működési területének Nagybudmér, Kisbudmér, Kiskassa és Kisjakabfalva területére történő kibővítésével kapcsolatos elképzelés is, de rövidesen be kellett látni, hogy az itt jelentkező összetett feladatok megoldására nincs meg a reális lehetőség. Az új alapszabályba még felvették a „magasabban fekvő területekről jövő vizek sebességének lecsökkentése, vízmosáskötések, talajerózió elleni védelem megszervezése” érdekében végrehajtandó feladatokat is, de ezek megoldására már nem került sor. 1963-ban lllocska határában még folytatódott a rét-legelő lecsapolási munka, de pár ezer rrv! földmunkánál többre már nem futotta a Társulat erejéből. A december 10-én megtartott közgyűlés egyhangú határozattal kérte beolvasztását a Siklóskörnyéki Vízgazdálkodási Társulatba. A kérelemnek a befogadó Társulat helyt adott, ezért az Országos Vízügyi Főigazgatóság 20 975/1963 számú intézkedésével az Alsókarasica- völgyi Vízrendezési Társulatot feloszlatta, és elrendelte beolvasztását a Siklóskörnyéki Vízgazdálkodási Társulatba, mely 1964. február 19-én megtörtént. A Társulat az eredetileg vállalt feladatait lényegében megoldotta. A belvízi öblözetben levő csatornahálózatot felújította, sőt újabb szívóárkok létesítésével fokozta a meglévők hatékonyságát. A terület komplex vízrendezését azonban nem tudta végrehajtani. A kiépült lecsapolórendszer ugyan lehetővé tette a legégetőbb helyi vízügyi problémák felszámolását, megszűntek az állandó vízkárok, de az intenzív mezőgazda- sági művelés a csatornahálózat jelentős sűrítését igényelte volna. A további fejlesztéshez szükséges szellemi és technikai feltételeket a Társulat már nem volt képes megteremteni. Az újabban magára vállalt feladatok pedig — különösen a talajvédelmi beavatkozások tekintetében — messze meghaladták a lehetőségeket. Mindezek ellenére a Társulat tevékenységét igen eredményesnek kell értékelnünk, és összefoglalásul azt kell megállapítani, hogy négy éves működésével jelentős mértékben járult hozzá a területén gazdálkodó új szövetkezeti gazdaságok megszilárdításához. A Társulat működésével kapcsolatos legfontosabb adatokat így foglalhatjuk össze: 95
