Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
Szentegáti Állami Gazdaság voltak. A Gazdaság csak az Almás pataktól Nyugatra eső területével csatlakozott a Társulathoz. Még 1959-ben a váradi „Petőfi” TSz a teljes területével, 1961-ben pedig a kétújfalui „Vörös Csillag” TSz az Egyesült Gyöngyös és annak malomárka közötti területével lépett a Társulat tagjai sorába. így az új Társulat határait északon Molvány és Hóból községek közigazgatási határai, délről az I. kategóriába tartozó Egyesült Gyöngyös patak, keleten az I. kategóriába sorolt Almás patak, nyugat felől a III. kategóriájú kétújfalui Malomárok képezte. Az érdekeltségi területből 3159 kh volt a szántó, 1193 kh rét és legelő, 1224 kh erdő, valamint 395 kh az „egyéb” terület. A Társulat az alakuló taggyűlésen igen megfontolt programot fogadott el. Úgy döntöttek, hogy első munkaként — a már rendelkezésre álló kiviteli tervek alapján — rendezik a bürüs-váradi főlecsapoló csatorna III. kategóriájú szakaszát, (mivel az alsó 4,5 km-es szakaszt a Vízügyi Igazgatóság a közelmúltban jókarba helyezte) majd elkészítik Bürüs és Dencsháza, végül Várad községek területén a lecsapoló árokhálózatot. Míg a főlecsapoló csatorna kiviteli munkái folynak, szakaszosan készülhetnek a lecsapolási komplex tervek. A döntést a tettek követték, és a Társulat még 1959-ben elkezdte a munkát. Az év folyamán mintegy 7000 m3 földmunkával rendezték a Bürüs-váradi főlecsapoló csatorna felső 6 km-es szakaszát. Időközben a Vízügyi Igazgatóság elkészítette a Társulat számára Bürüs község határának komplex lecsapolási tervét. A mintegy 2500 kh terület belvíz-mentesítésére a tervek szerint 27 km hosszú csatornarendszer szolgált. Az igen gondos munkával készült műszaki terv magában foglalta lényegében egész Bürüs község területének lecsapolását, és részben Dencsháza határában a korábbi években még nem rendezett állami gazdasági területeket is. A tervező nem feledkezett meg a rendkívül fontos műtárgyak (csőátereszek) helyének kijelöléséről és méreteik meghatározásáról sem, és így már a műszaki tervek színvonala is biztosítékul szolgálhatott az eredményes munkához. A tervekben foglalt feladatokat a Társulat 1960-ban — kevés kivétellel — megoldotta, és a munkákat 1961 tavaszán folytatta. Mire valamennyi árok felújítása, illetve kiépítése a tervek szerint elkészült, a Vízügyi Igazgatóság a Társulat rendelkezésére bocsátotta Várad község mintegy 1200 kh területének lecsapolási tervét is. Ez a terv újabb 32 503 fm csatorna kiépítését vagy rendezését irányozza elő 30 573 m3 földmunkával, és a szükséges helyeken csőátereszek építését is előírja. 1961. március 22-én megtartott közgyűlésen a Társulat 6 tagú igazgatósága arról számolhatott be a tagságnak, hogy a bürüsi területen a feladataikat teljes egészében befejezték, Dencsháza és Várad határában pedig a munkák beindultak. Ott, ahol a korábbi években ilyenkor még a belvíz csillogott a földeken, már befejezték a tavaszi mezőgazdasági munkákat. A sikerek láttán most a kétújfalui „Vörös Csillag” TSz is csatlakozott a Társulathoz az Egyesült Gyöngyös és a Malom-árok közé eső területével. Az 1961. augusztus 30-ára összehívottt közgyűlésnek azt jelentették, hogy a Társulat lényegében megoldotta feladatát. Bürüs és Dencsháza határában a tervezett munkákat befejezték, Váradon pedig az év végére készülnek el. A kétségtelenül jelentős sikerek most arra ösztönözték a Társulat tagjait, hogy a további fejlesztési feladataik — de nem utolsó sorban a már jelentkező karbantartási igények — még eredményesebb megoldása céljából egyesítsék erőiket az ugyancsak igen magas színvonalon dolgozó Hoboli Vízrendezési Társulattal. A tagság a felvetett javaslatot egyhangúlag elfogadta, és határozatilag kérte beolvasztását a szomszédos hoboli társulatba. 1962 tavaszán a Társulat még Várad és Várad-Újpuszta határában befejezte a múlt év végén megszakított munkákat, de új feladatokat már nem vállalt magára. Miután 84
