Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
túl első vízgazdálkodási társulatát. Megalkotják a Társulat alapszabályát, megválasztják a Társulat ügyvezetőjét, helyettesét, a 3 tagú „igazgatóságot”, (a későbbi intéző- bizottságot), a 3 tagú „felügyelőbizottságot”, (a későbbi ellenőrzőbizottságot), és megfogalmazzák a Társulat feladatát. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint az érdekelt tagság elhatározta, hogy működését Hóból község közigazgatási területén, 2 619 kh-on fejti ki. Célul tűzte ki a II. kategóriába tartozó ún. „Hoboli főárok” vízgyűjtő területén már meglévő, esetleg újonnan létesítendő összes helyi jellegű, III. kategóriába tartozó csatorna felújítását, kiépítését illetve fenntartását. Feladatai közé sorolta még a működési területen az öntözéses gazdálkodás előmozdítását is. Az érdekeltségi terület vízrendezési létesítményeinek műszaki terveit a Pécsi Vízügyi Igazgatóság készítette el, melynek megvalósítására a Társulat S. LXIV/4 vízikönyvi szám alatt a létesítési vízjogi engedélyt megkapta. A terv szerint a község — egyben a Társulat — területén felújítandó, ill. kiépítendő 59 db. III. kategóriába tartozó lecsapoló csatorna, összesen 49 238 fm hosszúsággal, 30 706 m:l föld mozgatásával. A csatornák befogadói a Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő és kiépített I. kategóriájú Almás patak, továbbá a II. kategóriába tartozó Hoboli főárok, a Somogy—Baranyai határárok, ésaSikotai árok hosszabb- rövidebb szakaszai. A vízrendezéssel érintett terület kiterjedése 15,2 km2, azaz megegyezik a Társulat működési területével. A lecsapoló csatornák tervezett — és megvalósult — sűrűsége: 3 380 fm/km-. A tervezett beruházási költség 475 725,— Ft. Az igen körültekintő gondossággal elkészített terv messzemenően figyelembe vette a nagyüzemi mezőgazdaság táblásítási igényeit, a sajátos helyi vízrajzi, hidrológiai és hidroulikai adottságokat, így megfelelő alapot nyújtott a Társulat eredményes munkájához. A Társulat alakuló közgyűlésén az érdekeltségi hozzájárulás mértékét évi 40,— Ft/kh összegben határozták meg. A hozzájárulás elfogadott mértékét 1961 végéig tartották fenn. A kiviteli munkák 1958 tavaszán megkezdődtek, természetesen kézi munkaerővel, melyet jórészt a helyi termelőszövetkezet bocsátott a Társulat rendelkezésére. Alig másfél év elteltével a vezetőség arról adhatott számot a tagságnak, hogy a három évre ütemezett munkát 1959 végére gyakorlatilag befejezték! Kiépült 48 km hosszú csatornahálózat, elvégeztek több, mint 30 000 m:i kézi földmunkát, megépítettek 18 db csőátereszt, („hidat”), a belvizek kártételeitől mentesítettek 1906 kh szántót, 176 kh rét-, 130 kh legelőterületet, 66 kh kertészetet, és mintegy 300 kh egyéb területet. A felmerült költségek mindösszesen 398 ezer forintot tettek ki. 1960— 61-ben csak a korábbi egy-két év tapasztalata alapján szükségesnek mutatkozó hálózat-bővítések és a fenntartási munkák folytak. Kiegészítő munkaként megépült újabb 125 db 60—80—100 cm átmérőjű csőáteresz is a mezőgazdasági gépek és járművek közlekedésének elősegítése, de egyben a csatornákon történő önkényes áthajtás megakadályozása, így végeredményben a lecsapolórendszer állagának megóvása céljából. 1961- ben — talán az országban is először — a Társulat március 20-án tartott közgyűlésén merült fel a társulati munka propagandájának szükségessége. Az intéző- bizottság vállalkozott arra, hogy a környező termelőszövetkezeti gazdaságok vezetői számára bemutatót rendeznek területükön, és közreadják a vízrendezési munkák végrehajtása során szerzett tapasztalataikat, ismertetik eredményeiket. Bátran tehették ezt, mert ahogy ez a közgyűlésen történt hozzászólásokból is kitűnt 1960 tavaszán — a viszonylag csapadékos időjárás ellenére — a legkisebb belvízkár sem érte a határt. Talán részint e propaganda-tevékenység, de elsősorban a még több és 78
