Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében

arányában kötelesek hozzájárulni a vízügyi közfeladatok költségeihez. A társulat feladatainak ellátásához szükséges ingatlanok (hivatali és üzemi épületek, telepek . .. stb.) és ingóságok (termelő- és szállítóeszközök, berendezések, gépek, anyagok... stb.) saját (csoport) tulajdont képeznek. A társulat azonban közfeladatainak végrehajtása során — az érdekeltek hozzájárulásából és állami támogatásából — közcélú vízilétesítményeket hoz létre. Ezek viszont — akár újonnan létrehozottak, akár meglévők bővítésével, felújításával, átalakításával jöttek létre — az Alkotmány 6. §-ának elvi deklarációja és a Vízügyi Törvény 17. §-a szerint az állam tulajdonát alkotják. Ebből következik tehát, hogy a társulatok voltaképpen az állami vízügyi közfeladatokhoz törvény alapján kötelezően előírt hozzájárulás — az állam részéről áthárított közteher — felhasználásának társadalmi szervezetei.

A társulat tevékenysége — eltérően a vállalati és szövetkezeti gazdálkodástól — az önköltségérdekeltség elvén nyugszik, amely azt jelenti, hogy vízépítőipari munkája során a tagjai és érdekeltjei részére visszatéríthető nyereséget nem hoz létre. Az elv érvényrejuttatását a társulatok által végzett munkák árának mindenkori árhatósági szabályozása — jelenleg a 4/1973 (VII. 31.) OVH-ÁH sz. együttes rendelet — biztosítja.

A vízgazdálkodási társulatok tevékenységében érvényre kell jutni a területhez és célhoz kötöttség elveinek. A társulat a jogszabályok értelmében vízgazdálkodásilag egységet alkotó területen — az érd'ekeltségi területen — működhet, így munkája a vízgazdálkodás területi rendszerének szerves részét alkotja. Nem lehet cél, hogy a társulat a saját működési területén kívül jelentkező igények kielégítése érdekében növelje kapacitását, mert ez végső soron saját tagjai sérelmére vezetne. A társulat alapvető feladata — egyben célja — a működési területen felmerülő igények szerint:

— a helyi jelentőségű közcélú vízilétesítményeknek az állami főművekkel összehangolt megvalósítása, fejlesztése és üzemeltetése, továbbá

— a tagok és érdekeltek külön megrendelésére azok üzemi vízgazdálkodási feladatainak végrehajtása.

A társulat jogi személy, mely a jóváhagyott alapszabályának megfelelően, a rá von,atkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint működhet. A társulatok alapszabály-mintáját újólag a 41/1966 (V. É. 29.) OVF utasítás állapította meg.

Az új társulati alapjogszabály — az 1965. évi 23. számú törvényerejű rendelet —r- lehetőséget adott arra, hogy a vízgazdálkodási társulatok létrehozzák saját társadalmi érdekképviseleti és mozgalmi szervüket, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányát, és ennek helyi szerveit, a területi választmányokat. A választmányok alakításának és működésének részletes szabályait a 45/1966 (V. E. 30.) OVF — később az 5/1969 (V. É. 5.) OVF1 — utasítás állapítja meg. A társulatok éltek a lehetőséggel, és rövidesen a 12 vízügyi igazgatóság mindegyikének területén megalakult a területi választmány, mely létrehozta országos érdekképviseleti szervét, az Országos Választmányt.

A reform-országgyűlés Széchenyi István javaslatára már az 1840. évi IV. törvénycikkel országos választmányt létesített a hazai vízügyi munkák feltárására, és a végrehajtás főbb szempontjainak meghatározására. Ez a választmány — korát messze megelőzve —, ma is korszerű elvek szerint dolgozta ki javaslatait. A vízimunkákat két nagy csoportra osztotta, és ennek megfelelően javasolta megállapítani a költségek viselésének terheit is. Az első csoportba az országos érdekből megvalósítandó munkákat sorolta, és ennek költségeit az állam jövedelméből kívánta biztosítani. A másik csoportot a helyi jellegű közérdekű, vagy egyéni érdekeltségi feladatok alkották, melynek költségeit „földmentési munkák költségei” címén azoknak terhére javasolta megállapítani, akiknek az adott munka közvetlen érdekeit szolgálta. Ez a javaslat azonban csak jóval később valósulhatott meg, de Széchenyi előremutató gazdaság66