Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
vízgazdálkodási szervezet létrehozását, mely feladat most az Országos Vízgazdálkodási Hivatalra hárult, de — átmeneti, tévutakon járó szervezési kísérletek után — csak jóval később, az 1953-ban felállított Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával valósulhatott meg véglegesen és hiánytalanul. A vízgazdálkodás egységének megteremtéséhez vezető út azonban hosszú volt, és számos nehézség leküzdését tette szükségessé. Az ország gazdasági erejét kezdetben az újjáépítés, — az 1949-ben befejezett hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítása, — 1950—54 között, az első ötéves terv időszakában, az ipari — ezen belül is elsősorban a nehézipari — beruházások kötötték le. A mezőgazdaság — és ennek részeként a vízgazdálkodás — fejlesztése nem volt biztosítható, sőt szintentartása sem. Gazdasági téren az ország anyagi lehetőségeit messze felülmúló beruházások erőltetése az első ötéves terv második felében súlyos feszültségeket eredményezett. Az aránytalanságok az ipari és a mezőgazdasági (egyben vízügyi) ágazatok között kiéleződtek, és ez végső soron az utóbbiak stagnálásához, egyes területeken visszaeséséhez vezetett. Ilyen gazdasági körülmények között a már 1948-ban megkezdett — az ötvenes évek elején pedig adminisztratív eszközökkel erőltetett — szocialista átszervezés a mezőgazdaságban nem kedvezhetett a vízgazdálkodási feladatok végrehajtásához szükséges anyagi-, technikai-, személyi-, de talán elsősorban szervezeti feltételek megteremtésének sem. A nagymultú, jól működő ármentesítő és lecsapoló társulatok államosítása után nem jött létre olyan szervezet, mely képes lett volna ellátni a helyi vízgazdálkodás — ezen belül is elsősorban a vízrendezés — szerteágazó, aprólékos gondossággal végrehajtandó feladatait, mindenekelőtt a már helyenként évszázados küzdelemmel létrehozott lecsapolórendszerek fenntartási munkáit. Fenntartás hiányában e víziművek alig pár esztendő leforgása alatt tönkrementek, újak pedig még sokáig nem jöhettek létre. A felismerés, hogy a vízgazdálkodás egységes állami irányításának nem szükségszerű feltétele valamennyi vízügyi feladat állami szervezet útján történő ellátása, — még váratott magára. A mai értelemben vett szocialista gazdaság kialakulása valójában csak az 1956. évi ellenforradalom leverése után indulhatott meg. A Népköztársaság törvényes rendjének helyreállítását gyorsan követte a gazdasági élet erősödése és megszilárdulása. A párt és a kormány által kidolgozott hároméves program következetes végrehajtása 1958—60 között biztosította a gazdasági élet egészséges fejlődését, az életszínvonal ütemes emelkedését, véglegesen felszámolta a korábbi hibákból — elsősorban az 1953—56 évek bizonytalanságaiból — fakadó aránytalanságokat, s megvetette minden vonalon az új, magasabb színvonalú tervgazdálkodás alapját. Ebben az időszakban korszakalkotó fejlődésen ment át a parasztság és a mezőgazdaság is. Az ellenforradalom leverése után gondos előrelátással, okulva a múlt hibáiból, nem lehetett cél a szocialista átszervezés azonnali folytatása, mert mindenekelőtt a munkáshatalom helyreállítására, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására kellett az erőket összpontosítani. A konszolidáció itt elsősorban a megmaradt, vagy az ellenforradalom után újjászerveződött termelőszövetkezetek védelmére és megerősítésére irányult. Az átszervezés folytatására azonban rövidesen sor kerülhetett a párt és a kormány azon elvi állásfoglalása alapján, hogy ezt a feladatot csak fokozatosan, az önkéntesség messzemenő érvényrejuttatása, és mindenekelőtt a termelés emelésének egyidejű biztosítása mellett kell végrehajtani. A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1961 végére lényegében befejeződött; ekkor a földterületnek mintegy 80%-a már a szocialista szektorhoz tartozott, így a 56
