Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
üzemelése a viszonylag kis érdekeltségi területen működő Társulatra olyan terheket rótt, amely meghaladta erejét. Közben bebizonyosodott az is, hogy a szivattyútelep teljesítménye nem elegendő a vizek kártétel nélküli levezetésére. A felsőbb területről érkező vizek szinte évenként elöntötték a Szívó-csatorna alsó szakaszán fekvő községek ártereit. A háborús események, és a Társulat területét kettészelő új országhatár következtében a Társulat 1919-ben megszűnt. A Karasica vízfolyás és a Szívó-csatorna egyre jobban feliszapolódott, ugyanakkor a kezdődő gazdasági fellendülés és a lecsapolásokat elrendelő, támogató törvény egyaránt a vizek rendezésére késztette az érdekelteket. A feliszapolódott Karasica vízfolyás rendezésére és a belvízlevezető csatornahálózat kitisztítására és bővítésére az országhatár által megosztott öblözet magyar területi részén a Társulat régi elnevezése mellett 1931-ben ismét megalakult. Alapszabályát 58648/1931 sz. alatt hagyták jóvá. A felszabadulás előtt utoljára 1936-ban készült átfogó terv a terület belvízrendezésére, amely a főcsatornák rendezésén túl 37 mellékág jókarbahelyezését is tartalmazta. Ebben a tervben foglalkoztak először azzal a gondolattal, hogy a Szívó-csatorna vizét egy — még magyar területen építendő — 1,0 m:,/sec kapacitású szivattyútelep segítségével kellene a Karasicába emelni. Ennek felvetésére az adott okot, hogy a Jugoszláv Fél a Szívó-csatorna határmenti szakaszát nem rendezte, így kívánta mentesíteni a Szívó-csatorna alsó szakaszát az elöntésektől. A Társulat működése az 1931. évi megalakulását követően csaknem kizárólag fenntartási munkára szorítkozott. Jellemző, hogy az 1948-as államosításig összesen 5 km-rel növelte csak a kezelésébe tartozó csatornák hosszát. Megszűnésekor 4466 kh érdekeltségi területe volt, 31 km hosszúságú csatornát kezelt, és egy fő műszaki tisztviselő állt alkalmazásában. Lakácsa Vidéki Belvízszabályozó Társulat A Társulat 1875-ben alakult Gárdony, Dombó, Zádor, Teklafalu, Tótújfalu, Potony, Lakócsa, Drávafok, Markóc, Drávakeresztúr, és Révfalu érdekeltjeiből. Célja az volt, hogy a tervbe vett rendezési munkákkal a Korcsina-csatorna Körcsönye-csatorna felé tartó természetes lefolyási irányát megszüntesse, és a Korcsinát régi morotvákon keresztül, átmetszésekkel a Dráva folyó Drávakeresztúr—Révfalu között húzódó holtágába vezesse. Az átmetszés célja a rövidebb útvonalon való hatásosabb vízlevezetés mellett a Fekete-vízrendszer tehermentesítése volt. A munka 1875—77 között valósult meg. A két vízrendszer elválasztása — nagyvizek esetén — ma is a Korcsina-csatorna bal parti töltése által történik. A Társulat 1882-ig működött, amikor ,,.. . az ügyvezetőknek téves eljárása, és a résztvevők tájékozatlansága folytán előállott általános elégedetlenség és anyagi károsodások miatt feloszlott.” 53
