Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
képzelte el: a Dunából Battina mellett kiinduló, a Báni-hegység alatt a Karasica keletnyugati völgyében futó csatorna Bolla pusztánál (Beremendnél) érné el a Dráva széles völgyét. Medrét a Harsányi-hegytől délre fakadó bővizű forrásokkal lehetne feltölteni. Beremendtől a Somogy megyei Drávatamásiig a Dráva árterének északi szélén, Siklósnagyfalu—Siklós—Harkány—Terehegy—Diósviszló—Bogád mindszent—Gilvánfa —Okorág—Potony községek mellett kívánta vezetni. Beszédes elgondolása szerint a hajózó-csatornát energianyerésre is fel lehetne használni, mert átlagos esése a Dráva esésének csak fele (1 hüvelyk/100 öllel szemben 1/2 hüvelyk/100 öl). A csatorna mellett ipartelepek létesítésére is gondolt. A vidék gazdag erdőállománya pedig a másutt már hiányzó nagymennyiségű építő és tüzelőanyagot adná, amelynek szállítását, úszta- tását éppen e hajózó-csatorna tenné lehetővé. A csatorna vízellátására Drávatamásinál a Dráván duzzasztót szándékozott építeni (a korábban épült Arad-megyeihez hasonlót), de vizét gyarapította volna az északról érkező Fekete-víz és mellékvizei is, feleslegüket viszont a Hegyszentmártonnál tervezett táblás zúgó segítségével akarta leereszteni a Dráva felé a „félre vivő” külvízcsatornán át. Egy másik — ugyancsak az északról érkező felesleges patak- és forrásvizeket leengedő — zúgó helyét Old község mellett jelölte ki Beszédes. Az innen induló csatorna — a mai Lanka csatorna nyomvonalán — csatlakozott volna a már említett, Eszék felé vezető mellék-csatornához. Amennyiben a „Fekete-vizek” rendezését hajózócsatorna építéssel kötötték volna egybe, úgy a tervező szerint 10 mérföldnyivel le lehetett volna rövidíteni a Duna— Battina—Beremend—Dráva hajóvonalat. Drávatamási a Beszédes-féle közlekedés- hálózat-fejlesztési koncepció szerint jelentős csomóponttá fejlődött volna, mert innen indult volna ki Légrád—Nagykanizsa—Győr—Sopron irányába egy — a Dunántúlt átszelő — hajózó főcsatorna és a Fiúméba vezető vasút. E nagyvonalú elképzelések azonban csak tervek maradtak, a megvalósításukhoz szükséges anyagiakat az elmaradott, a kapitalizálódás kezdetén járó feudális társadalom nem tudta biztosítani. Vígyügyi-történeti szempontból mégis jelentős dokumentum, mert kiválóan példázza a komplex szemlélet korai jelentkezését vízimérnökeink munkájában. Beszédes József a „Fekete-vizek” szabályozására kapott megbízatását úgy teljesítette, hogy a vízrendezési tennivalók mellett meghatározta a térség vízgazdálkodásfejlesztésének irányelveit is (külvizek leválasztása, lecsapolás, árvízvédelem, folyószabályozás, hajózócsatorna létesítés, drávai vízkivétel, vízerőhasznosítás, vízi szállítás), hangsúlyozva azt, hogy a vízügyi beavatkozásokat összehangoltan, megfelelő sorrendben kell végrehajtani, egyébként egyik elmaradása könnyen semmissé teszi, vagy lerontja a másik hasznosságát. Beszédes József további szolgálatait — amelyet a kiviteli tervek elkészítéséhez és a munkák irányításához felajánlott — a Társulat és az uradalmak nem vették igénybe, hanem helyi erőkkel igyekeztek a vízimunkálatokat elvégezni. Nézeteltérések a nagybirtokok között A tervező munka továbbra is az egyes magánuradalmak mérnökei elképzelésének megfelelően alakult, és ez — mint látni fogjuk — gyakran okozott nézeteltérést, évekig tartó kölcsönös vádaskodást az uradalmak, illetve az érintett községek között. Kiemelkedik ezek közül az a hosszan tartó vita, amely a siklósi és a dárdai uradalom között folyt a Fekete-víz alsó szakaszának rendezéséről és a torkolat helyének kijelöléséről. Ennek részletesebb ismertetése azért indokolt, mert egyrészt rávilágít a nagybirtokok önző magatartására, másrészt pedig e két (főképpen a siklósi) uradalom 26
