Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
Az 1. sz. térképmelléklet a terület korabeli vízrajzi állapotát mutatja be vázlatosan (a községek mai nevének feltüntetésével), a 2. sz. és 3. sz. mellékletek pedig — egy-egy részlet kiemelésével — még erőteljesebben idézik azt az időt, amikor a környéken ,,a víz volt az úr”. A térképek és leírások alapján a Fekete-víz rendszere a következő képet mutatta a jelentősebb rendezési munkálatok megindulása előtt: A rendszer délnyugati tagja, a Körcsönye, mocsármedencék sorozatát (sellyei-, nagycsányi-, vajszlói-, hídvégi berkek) fűzte fel — csupán Oszró és Kiscsány határában folyt önálló mederben — majd Baranyahídvég mellet a sámodi (ún. „Vátzi”) malomhoz szolgáltatott vizet, végül a cuni ,,Nagy Paptó” nevű tóba ömlött. A Gyöngyös a vízrendszer nyugati tagja, amely Gyöngyösmellék község irányából érkezik Endrőcön át, az ún. „legentsei” malomra adta vizét, de még kevéssel a malom felett felvette a Szigetvár felől érkező víz Almás nevű ágát. Az említett legentsei malomról „az egyesült Gyöngyös és Almás” az okorági malomra jutott, de itt már Ókornak nevezték. Az okorági maimon alul az Ókor két ágra szakadt, a jobb oldali, tehát a délkeleti, egyesülve a Marócsai patakkal (mai nevén Denci árokkal), a besencei malomra folyt, majd pedig a vajszlói berekben egyesült a Körcsönye vizével. Áradás idején ennek az ágnak a vize Sámod felé, az aderiasi — mai nevén adorjási — berkek, a Kónicza és a Kígyós-tó felé is folyt. A bal oldali — égtáj szerint északkeleti — Okor-ág Monosokor alatt haladt tovább. Okorág és Monosokor községek közötti híd alatt ömlött bele a „szigeti víz másik ága”, amely a sumonyi és bánfai határok között felvette a Bükköséi vizet. Az északkeleti Okor-ág Monosokortól többnyire erdőkön keresztül jutott tovább, — árvízkor szerteszét terülve — a gilvánfai töltésen akkor még létező ún. „Nagyhíd” alatt Besen- ce, Mindszent, Bogád, és Páprád határába. A Pécsi-víz (vagy más néver, a „Tettye”) északról, a Kistelek (Magyartelek) és Kisasszonyfa közötti széles völgyben érkezett az „Eget malomra”, majd útját dél felé folytatva, Páprád irányában az ún. Kerék-tóban keveredett össze az Okorral. Az ehhez a tóhoz csatlakozó berkekben jellegtelenné váló vízfolyás északi ágát — a „bogáéi” töltésnél — Pécsi-víznek (ma: Bogáéi szárítócsatornának), a déli, csupán egy szigettel elválasztott túlsó ágát Ókornak (ma: Pécsi-víznek) hívják az 1820-as években. Ez a Pécsi-vízzel bővült Ókor a kórósi határ elérése után ugyancsak tó formában „Haimás” néven volt ismeretes, amelyből kiágaztak a palai, hegyaljai, „Nagypuszta” és „Bagó”-berkek. E berkekből a víz visszafolyt a már említett Kóniczába és Kígyós-tóba, majd a palai berekből ismét előrehaladt a Nagykengyelben, Avasban, Fehérrétben éo a Bostán berekben. Az Egerszegi víz fő ágai Turonynál és Garénál erednek, és miután Szavánál összefolynak, felveszik az Ocsárdi-, Kisdéri-, Monyorosdi-, és Tengeri patakokat. Az egyesült ág az egerszegi malmon keresztül a Nagykengyel berekbe folyt. Az Egerszegi-, Pécsi- és Ókor patakokból eredő víz ezután a hatalmas kórósi és rádi berkekben terült szét, majd ebből a viszonylag magasan fekvő mocsárból három felé folyt ki. Az ún. Kónicza ág visszafelé, az adorjási és sámodi határok között vezetett az ún. „Laki híd" alá. A másik ág a Nagypuszta és Nagykengyel berektől, ásott árokban indult el. Ezek a Fehérrét hídjánál egyesültek, és vizük a piski berekbe, innen pedig a „Bába hídja” alatt a kémesi malomra folyt. Ez alatt egyesült a „Laki híd” alatt átfolyó adorjási vízzel, és „együtt szolgáltak a szaporcai malomra”. A Körcsönyének (melynek alsó szakaszát némelyek ugyancsak Fekete-víznek nevezték) a fentiekben ismertetett vizekkel való egyesülése Szaporcánál történt. Az 11
