Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
Az előző fejezetben azokat a kisebb társulatokat mutattuk be, melyek 1958—63 között alakultak, és pár esztendős működésük ideje alatt példát mutattak arra, hogy miként nő az alkotó erő, ha egy közös cél érdekében mindazok összefognak, akik az eredmények gyümölcsét élvezni akarják. Magukra vállalták az útkeresés fárasztó, sikerekben és eredményekben gazdag, de nehézségekkel, olykor tévedésekkel tarkított küzdelmét. E társulatok tevékenysége — függetlenül attól, hogy önként vállalt feladataikat megoldották, vagy sem —, mindig gazdag tapasztalatokkal szolgált az utódoknak, mert a sikertelenség feltárt okai intő jelekként, az eredmények lelkesítő példaként állhatták a mozgalom szervezői és építői előtt. A Dráva mentén Szigetvár térségében öt, a mai siklósi járás déli-délkeleti területein négy kisebb-nagyobb társulat jött létre pár esztendő leforgása alatt. Az előzőekben már elemeztük azokat az okokat, melyek végső soron oda vezettek, hogy a szomszédos társulatok sorra fúzióra léptek, és így 1966-ban már csak két, de külön-külön is igen szilárd alapokon nyugvó vízgazdálkodási társulat működött a Dráva völgyében. (Lásd: 5. sz. mellékleten.) A Szigetvár-környéki Vízgazdálkodási Társulat 1961—65 évek között élte fénykorát. Ebben az időszakban még Almás-Okorközi Vízrendezési Társulat néven működött, és a Dél-Dunántúl legerősebb, legjobban szervezett társulatának tartották. Később — a rohamos fejlődés következtében előállott új helyzetekben — a Társulat már nem tudott helytállni. Fellazult a korábban oly szilárd szervezeti élet, felhígult a személyi állomány, egymást követték a kisebb-nagyobb szabálytalanságok, visszaélések, melyek végső soron a társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétségekhez vezettek, és ez aláásta a Társulat tekintélyét. A vezetők nem tudták elviselni a rájuk nehezedő terheket, összeroppantak azok súlya alatt. A Társulatnál úrrá lett a bizonytalanság, fokozódott a bizalmatlanság mind a Társulattal szemben, mind azon belül. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy csak a leghatározottabb intézkedések menthetik meg a Társulatot a teljes összeomlástól, és csak ezek kímélhetik meg a mezőgazdasági üzemeket egy feltételezett bukás anyagi és erkölcsi következményeitől. Kézenfekvő volt a megoldás, hiszen Baranya megye — és egyben a Dél-Dunántúl — ekkor már legerősebb társulata, a Dráva-feketevízközti Vízgazdálkodási Társulat, határos volt a szigetvári társulattal. A megyei párt-, tanácsi- és vízügyi vezetők — szorosan együttműködve mind a helyi párt- és tanácsi vezetőkkel, mind pedig az érdekelt társulatok vezetőivel —, kidolgozták a két társulat egyesítésének tervét. Az 1969. augusztus 1. napjával történő egyesülést Szigetváron július 16-án, Sellyén július 22-én a társulatok külön-külön megtartott közgyűlésein a tagok elhatározták. Az ezt követően megtartott első együttes közgyűlést augusztus 25-ére hívták össze Sellyére. Ekkor vette fel az egyesült társulat a Drávamenti Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat nevet. A következőkben bemutatjuk az egymás mellett kifejlődött szigetvári és sellyei társulat tevékenységének kibontakozását. Végig kísérjük több, mint egy évtizedes munkájukat, értékeljük elért eredményeiket. Krónikánkat napjaink eseményeinek ismertetésével zárjuk. A társulatok tevékenységének kibontakozása
