Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Gébfélék családja – Gobiidae
GEBFELEK CSALADJA Gobiidae Kis termetű, többségükben tengeri vagy féligsós vízben élő halak. Egyes fajok állandó édesvízi életmódra tértek át. A családba tartozó nagy számú faj képviselői mérsékelt égövi, szubtrópusi és trópusi vizekben egyaránt megtalálhatók. Táplálékukat a fenékről gyűjtik, csak az ivadék és néhány ritkább faj fogyaszt planktont. Az úszóhólyag a fajok többségénél hiányzik. A hasúszók egymással összenőve tapadókorongot alkotnak vagy teljesen elcsökevényesedtek. Az ivari kétalakúság igen erősen kifejezett, a nemek köny- nyen megkülönböztethetők. Ikragondozók. Ahol jelentős számban fordulnak elő fontos szeA TARKA GÉB Proterorhinus marmoratus Pali. Egyéb neve: foltos géb. (59. színes ábra) LEÍRÁS Megnyúlt teste oldalról — különösen a farki részen — lapított. Feje nagy. Kicsiny szája félig alsó állású. Szemei magasan ülnek a fejtetőn, fölfele tekintenek. Felső ajka fölött két csövecske szerű nyúlvány van. Mellúszói nagyok. Hasúszói a gébfélékre jellemzően összeforrtak, egységes tapadókorongot alkotnak. A mellúszók és a tapadókorong töve nagyjából egymás alatt helyezkedik el. Hátúszója két részből áll, melyek nem különülnek el egymástól annyira, mint a folyami gébnél. Kicsiny farokúszója lekerekített, farok alatti úszója pedig a második hátúszónál alacsonyabb. Testét viszonylag nagy ktenoid (fésűs) pikkelyek borítják. Oldalvonala nincs. Testének alapszíne élőhelyétől függően változó, szürkéssárga vagy szürkésbarna. A vízből kiemelve színei elhalványulnak ilyenkor az oldalait díszítő sötétbarna mustárzat is alig észrevehetővé válik. repet játszanak a ragadozó halfajok táplálékában. Közvetlenül emberi fogyasztásra csak a viszonylag nagyobb termetű, tengeri fajokat halásszák. A FAJOK MEGHATÁROZÁSA — az orrnyílások előtt egy-egy kicsiny csövecske van: tarka géb (Proterorhinus marmoratus) ............. ........................................................... 179. oldal — az orrnyílások előtt nincs csövecske: folyami géb (Neogobius fluviatilis) 181. oldal ELTERJEDÉS Megtalálható a Fekete- és az Azovi-tenger viszonylag alacsonyabb sókoncentrációjú öbleiben, az e két tengerbe ömlő folyók vízrendszerében. Feltételezhetően a folyami gébhez hasonlóan, de annál korábban indult meg terjeszkedése Közép-Európa vizei felé. Tagja Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria halfaunájának is. Hazánkban e halfaj előfordulását Kriesch János fedezte fel 1872-ben a mai Római-fürdő hőforrásának kifolyójában. A következő években sorra kerültek elő a tarka gébek az ország más vizeiből is, így az Ördög-árokból, a Rákos-patakból, a Kis- Balatonból, majd magából a Balatonból, a Lágymányosi-tóból és a Lágymányosi-öbölből. 1931- ben már a Fertő tóból is kifogták. Napjainkban az ország nyugati felén általánosan elterjedt halfajnak tekinthető. A Tisza vízrendszeréből viszont eddig csak néhány példánya került elő (Sterbetz 1963). 179
