Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Sügérfélék családja – Percidae
múzeumi példányok és újabb gyűjtések alapján Holcik és Hensel(1974), valamint Hensel (1979) a Duna csehszlovák szakaszán több lelőhelyen, román szakaszon Betrascánál és a deltavidéken; az Ipolyban, Laboréban és a Temesben mutatta ki előfordulását. Hazánkban a széles durbincs első példányait 1981-ben a Dunában Gerjennél sikerült megtalálni. A Bottá, Keresztessy és Pintér (1984) által leírt további lelőhelyek: a Duna Visegrádnál, Gödnél, Lupa-szigetnél és a Kvassay-zsilipnél, valamint a Kiskörei víztározóba ömlő Laskó-patak. Harka (1984) a Tisza középső szakaszával bővítette a lelőhelyek sorát. BIOLÓGIA A halfaj biológiájáról még keveset tudunk. A lelőhelyek alapján a széles durbincs reofil halnak tekinthető. Sodrott mederrészeken, kövek között él, az oxigénben viszonylag gazdag vizet kedveli. Rajt nem alkot. Akváriumi megfigyelések szerint rej- tőzködőbb életmódot folytat rokonainál. Kövek közötti búvóhelyét csak alkonyaikor hagyja el, míg a vágódurbincs nappal is aktív. A magányos életmód és a tagoltabb mederrészeken való tartózkodás alapján territórium tartása is feltételezhető. Jóllehet szaporodásbiológiája nem ismeretes, az előbbiek alapján feltételezhető, hogy páros ívó. A hazánkban fogott legnagyobb példány testhossza 13 cm volt. Holcik és Hensel (1974) egy Pozsony melletti lelőhelyről leírta a széles durbincs és a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) hibridjeit. HASZNOSÍTÁS Kis termete, rejtőzködő életmódja és alacsony- egyedsűrűsége miatt gazdasági jelentősége nincsen. A SELYMES DURBINCS Gymnocephalus schraetzer L. Egyéb nevei: barsóka, ilonahal, ilonakeszeg, vaskó. (54. színes ábra) LEÍRÁS Teste oldalról lapított, megnyúlt, lényegesen alacsonyabb, mint a vágó- és a széles durbincsé. A testhossz kb. 5-szöröse a legnagyobb testmagasságnak. Feje viszonylag nagy, orra hosszú megnyúlt. Az orr hosszúsága kb. kétszerese a szem átmérőjének. Szája piciny, csúcsba nyíló. Összeolvadt hátúszójának első részében XVII—XIX tüskeszerű kemény sugár, hátsó részében 10—13 osztott sugár található. A farok alatti úszóban II kemény és 5—7 osztott úszósugár van. Pikkelyei kisebbek, mint a másik két durbincs fajé, az oldalvonal pikkelyeinek száma 50—63 között változik. Az oldalvonal fölött 7—9, alatta 12—15 pikkelysor található. Háta olajzöld, oldalai sárgás alapszinűek, hasa fehér vagy sárga. Testét 3 hosszanti fekete csík díszíti. Úszói sárgásszürkék, a hátúszó első részén a fekete foltok három sort alkotnak. ű, selyemhal, serinc, srác(hal), srécer, varsinta, ELTERJEDÉS A Duna vízrendszerében él, a deltától egészen Bajorországig. Megtalálható a Duna jelentősebb mellékfolyóiban is. További szigetszerű előfordulási területe a bulgáriai Kamcsia-folyó. BIOLÓGIA Tipikus folyóvízi hal, amely a gyorsabb folyású oxigénben gazdag szakaszokon él. A vízszennyezésekre rendkívül érzékeny, ezzel magyarázható, hogy az elmúlt néhány évtizedben több olyan élőhelyről is eltűnt (pl. a Duna fővárosi szakasza), ahol korábban tömegesen fordult elő. Apró, gerinctelen szervezetekből álló táplálékát a folyók homokos, kavicsos aljzatán keresi, a parttól viszonylag távoli mederrészek lakója. Ivarérettségét 3 éves korban éri el. Április-májusban 5000—9000 ikrát rak le kavicsos szakaszokon. Feltételezések szerint a nagyobb folyókban élő selymes durbincsok évente vándorolnak a tiszta vizű patakokban levő ívóhelyekre. Biológiájáról igen keveset tudunk. Növekedési ütemét sem ismerjük. A legnagyobb példányok testhossza 20 cm. 170
