Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Tőkehalfélék családja – Gadidae
tömeget, 50—60 cm-es testhosszt ér el. Érdekes, hogy ezzel szemben a hazánkban nyilvántartott horgászrekord-példány tömege mindössze 1070 g. A növekedési tempó vizsgálatát megnehezíti, hogy a menyhal esetében nem támaszkodhatunk a halak többségénél alkalmazott módszerre. A pikkelyek helyett itt az otolit világos és sötét állománya által alkotott „évgyűrűk” az irányadók. Különböző szerzők véleménye megoszló az egyes gyűrűk beépülésének pontos időszakát illetően. Egy bizonyos, a világos hozzávetőlegesen a november-áprilisi, a sötét állomány pedig nyáron, a kevésbé intenzív táplálkozási időszakban alakul ki. Az ivarérettség eléréséhez 3—4 évre van szüksége. HASZNOSÍTÁS A menyhal szerepe vizeink halállományában még nem tisztázott. Rejtőzködő életmódja következtében nem lehet pontosan megállapítani, milyen egyedszámban élnek az adott vízterületen. Ikra- és ivadékpusztításával elsősorban a pisztrángos vizekben okozhat jelentősebb kárt. Ugyanakkor olyan halfajoknak is tápálékkonkurense, amelyek a halászat vagy a horgászat számára a menyhalnál jobban hozzáférhetőek. Rendszeres halászat tárgyát nálunk nem képezi. Egyike természetes vizeink „rejtett tartalékainak”, amelynek halászati hasznosítására kevés figyelmet fordítottak. Ahol komolyabb kárt tud okozni más halfajok állományában, indokolt gyérítése. Kis patakokban ennek legjobb módja az elektromos halászat. Ha a menyhalak ívóhelye, illetve vándorlásuk útvonala ismert, fogásukra rendkívül hatékony eszköz a megfelelően elhelyezett fenékzsinór. A 20 cm-es előkéjű horgokat halszelettel vagy tüdődarabkákkal kell csalizni. Horgászati jelentősége hazánkban csekély. Ennek oka, hogy csak az ívóhelyeken vagy az olyan szakaszokon érdemes fogásával megpróbálkozni, ahol a vándorló menyhal raj valamilyen akadály (duzzasztók) miatt kénytelen útját megszakítani. Ilyen, hazánkban legismertebb menyhalazó helyek Tass, Kisköre és Tiszalök. Főleg éjjel fogható meg fenekező vagy mártogató készséggel, kishallal, halszelettel, gilisztacsokorral, máj- vagy tüdődarabkával csalizott horoggal. Mivel fogásának időszaka november-márciusra, tehát gyakorlatilag a hazai horgászat holtszezonjára esik, célszerű volna a menyhalat jobban népszerűsíteni a horgászok körében. Európa északi részén a menyhal a gazdaságilag jelentős halfajok közé tartozik. Különösen Finnországban és az Észt SzSzK-ban fogják nagy mennyiségben. Leginkább konzerv formájában kerül értékesítésre. Mája, amely a testtömeg közel 10%-át teszi ki, olajtartalma miatt gyógyszeripari alapanyagként, de ínyencfalatként is nagyon keresett. Hazánkban a menyhal máját a Tisza középső tájékán fogyasztották. A jól elkészített menyhal egyébként igazi csemege. Húsa kemény, szálkamentes, rendkívül ízletes. IRODALOM Evropejceva, N. V., 1946. Licsinocsnüj period nalima Lota lota L. Trudü Leningr. ob-va esztesztvoszp. 69:70—86. Fabricius, E., 1954. Aquarium observations on the spawning of the burbot, Lota vulgaris L. Rep. Inst. Freshw. Res. Drottningholm 35:51—57. Volodin, V. M., Ivanova, M. N., 1968. Obraz zsizni, rost i pitanie molodi nalima v Ribinszkom vodohrani- liscse. Trudü Inszt. Biol. Vnutr. Vod. Leningrad 17(20): 230—240. 154
