Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Törpeharcsa-félék családja – Ictaluridae
megtelepítésének pontos időpontja ma már nem állapítható meg. A múlt század végén rendszeresen érkeztek Európába törpeharcsa szállítmányok, amelyek feltételezhetően több fajból álltak annak ellenére, hogy a kereskedők kizárólag az Ictalurus (Ameiurus) nebulosus nevet használták. Először 1936-ban Hollandiában határoztak meg egy példányt Ictalurus melasnak. Azóta Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Angliában is bebizonyosodott e faj előfordulása. Szakmai körökben ennek következtében vita alakult ki a két faj európai elterjedési köréről (Tortonese 1967, 1970; Spillmann 1967; Bänäresctj 1968; HolCik 1972; Wheeler 1978). Olaszországból 1980 májusában 300 ezer db, egynyaras (4 g-os) és 30 ezer db kétnyaras (26 g-os átlagtömegű) fekete törpeharcsa importjára került sor. A honosítás azért indult, mert e halfajt összetévesztették az Egyesült Államok déli részén tógazdasági körülmények közt rendkívül eredményesen termelt pettyes vagy más néven csatorna harcsával (Ictalurus punctatus). A dinnyési tógazdaságból, ahova az import állatok érkeztek, azóta teljesen kipusztult. Biztos azonban előfordulása és önfenntartó állományának kialakulása a péri halastavakban (Győr-Sopron megye), egy szigetszentmiklósi kavicsbánya-tóban (Pest megye), a Hásságyi-táro- zóban (Baranya megye) és valószínűleg a szarvasi Körös-holtágban (Békés megye) is él. Várható, hogy az elkövetkező években több természetes vizünkben megjelenik. BIOLÓGIA Élőhelye, szaporodása, táplálkozása és növekedése a törpeharcsához hasonló. Hőmérsékleti igénye valamelyest magasabb, az ívás csak később, júniusban figyelhető meg. Észak-Amerikában természetes körülmények közt bizonyították kereszteződését a törpeharcsával, ennek lehetősége megvan Európában, így hazánkban is. HASZNOSÍTÁS Észak-Amerikában a fekete törpeharcsa üzemi halászat tárgyát sehol sem képezi, legfeljebb sporthalként van helyenként bizonyos jelentősége. Tógazdaságokban sem foglalkoznak tenyésztésével. Ezzel szemben Olaszországban jó eredményeket értek el tógazdasági termelésével. Ennek fő oka az, hogy az olasz piacon rendkívül keresett, a pisztrángnál magasabb áron értékesíthető. Olaszországban a fekete törpeharcsát évente 100 tonna körüli mennyiségben termelik, a termelés felfuttatását azonban akadályozza egy jogszabály, amely szigorúan korlátozza az élő törpeharcsa félék forgalmazását. A behozott fekete törpeharcsa-anyag nevelése 1980- ban a dinnyési halastavakban történt, a két évjárat elválasztásával, monokultúrában, ideálisnak nevezhető feltételek mellett. Az 5 hónapos te- nyészidőszak alatt a halak etetése önetetőkből, étvágy szerint történt. Magyar és olasz harcsatáp, magyar pisztrángtáp, valamint borsóval és csillagfürttel kevert baromfitáp szerepelt a menün. A halak a megfigyelések szerint a speciális harcsatápokat részesítették előnyben, és összességében 1 kg tömeggyarapodáshoz 2,72 kg tápot fogyasztottak. Táplálkozásuk csak 15 °C vízhőmérsékletnél csökkent jelentősen, és 10 °C alatt szűnt meg. Az 1 hektárra vetített szaporulat rendkívül kedvező volt: 2,2 tonna. A fiatalabb korosztálynál kedvezőtlen, mindössze 19% volt a megmaradás. A legjobb eredményt mutató kísérleti tóban a kétnya- rasok 26 g-ról mindössze 114g-ra növelték átlagos testtömegüket. Ez annyit jelent, hogy három tenyészszezon alatt sem értek el megfelelő piaci méretet. Hazánkban a tógazdasági termelésnek közgazdasági jellegű korlátjai vannak. A belföldi piacon ugyanis csak a törpeharcsával azonos feltételekkel értékesíthető; legfontosabb kereskedelmi előnyei (ízletes, keresett halfaj) és hátrányai (pl. a kis testméret) a két fajnál azonosak. Ennek megfelelően, a tógazdasági körülmények közt — jelentős költséggel — megtermelt halért csak akkor lehet magasabb árat elérni a természetes vizekből kifogott törpeharcsához képest, ha az egyenletesebb minőség, nagyobb testtömeg (kg-onként legfeljebb 4 db) biztosítható. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben 1981- ben hálóketreces technológiával tesztelték a fekete törpeharcsa hasznosításának lehetőségeit. A május 1-jétől szeptember 4-ig végzett kísérletek során a 125 g átlagos induló tömegű halak egyedi gyarapodása mindössze 100 g volt, 3,96 kg/kg táp felhasználása mellett. Az eredmények tehát rendkívül kedvezőtlenek voltak (Müller 1983). IRODALOM Bänärescu, P., 1968. Pozitia sistematica a somnului pitic american aclimatizat Tn apele Romaniei. Studii fi Cer- cetäri de Biologie, Seria Zoologie 20:261—263. Frank, S., 1955. Prispévek k biologii sumecka americké- ho (Ameiurus nebulosus Le Sueur, 1919). Véstn. Ces- koslov. Zool. Spol. 19:62—81. Holcik, J., 1972. The systematic status of bullhead (Ictalurus Rafinesque, 1820) (Osteichthyes: Ictaluridae) in Czechoslovakia. Véstn. Ceskoslov. Zool. Spol. 36:187—191. 141