Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Csíkfélék családja – Cobitidae
A VÁGÓ CSÍK Cobitis taenia L. Egyéb nevei: csíkhal, főmente, jégfúró hal, kőfúró, kőharapó, kővágó, sibrikhal, vágó(hal). (42. színes ábra) LEÍRÁS Nyúlánk teste oldalról lapított, inkább szalagszerű, mint hengeres. Orra feltűnően hosszú, szája alsó állású, körülötte összesen 6 puha, azonos nagyságú bajuszszál található. Ezek közül négy a közepén bemetszett, húsos felső ajkon, kettő pedig a szájszögletben ered. Szeme a fejéhez képest viszonylag nagy. A szemek alatti bőrredőben található az a kinyújtható villás tüske, melynek nevét köszönheti. A kézbe vett vágó csík tüskéjét kimeresztve fájó sebet okozhat, de pontosan nem ismeretes, hogy természetes körülmények közt hogyan használja e védekezést szolgáló szervét. Testét egyenletesen beborítják rendkívül apró, szabad szemmel nem látható pikkelyei. Oldalvonala nem észrevehető. A vágó csík alapszíne egészen világos drapp, egyedül a hasi rész sárgásfehér. Hátán sötétbarna foltokból álló sor húzódik. Ez alatt a test két oldalán hosszanti lefutású, párhuzamos foltsorokat látunk, melyek közül leginkább feltűnő a test középvonala alatt elhelyezkedő. Ez kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú sötétbarna foltokból áll, melyek gyakran egymásba folynak, így számuk egyedenként változó. Az úszók halványsárga színezetűek, a hát- és farokúszót apró fekete pettyekből álló sorok díszítik. A tejesek mellúszójának tövénél — a belső oldalon — található az ún. Canestrini-szerv, amely Cobitis fajok jellegzetessége (Vladykov 1928; Lodi 1968). A mellúszó sugarai is mutatják az ivari di- morfizmust: a tejesek 2. úszósugara megvastagodott és hosszabb, mint a 3. sugár. ELTERJEDÉS Eurázsiában megtaláljuk az Atlanti-óceán partvidékétől egészen az Amur-folyó vízrendszeréig, Kamcsatkáig és Japánig. E hatalmas elterjedési területen morfológiai bélyegei és színezete rendkívüli változékonyságot mutat. Az Ibériai-, Appennini- és Balkán-félszigetről legalább 7 alfaja ismeretes (Lelek 1980)*, Szibériában a C. t. sibirica alfaj él (Berg 1948/49)*. Japánban Okada (I960)* úgy oldja meg a fajjal kapcsolatos rendszertani problémákat, hogy elfogadja a C. t. striata, valamint a C. t. matsubrae alfajokat, viszont önálló fajnak tekinti a C. biwae-t. Az alfajok egy részére — C. t. bilineata (Olaszország), C. t. striata (Japán) — hosszanti testcsíkozás jellemző. Európában csak a hideg északi vizekből hiányzik, így például Svédország déli részét kivéve a Skandináv-félszigetről. Ugyancsak nem fordul elő Skóciában és Walesben. Angliában nagyon ritka, Írországból egyetlen lelőhelyről ismert (Maitland 1972)*. Gibraltárnál a vágó csík előfordulási területe az afrikai kontinensre is áthúzódik, így megtalálható Marokkó vizeiben is. A Márvány-tenger partvidékén Kis-Ázsiába, a Kaszpi-tenger mentén pedig Iránba is átnyúlik előfordulási területe. A Duna főágában kisebb, a mellékágakban nagyobb számban él a deltavidéktől egészen Bajorországig. BIOLÓGIA Hazánkban a hegyvidékek kivételével mindenütt megtaláljuk a homokos vagy iszapos medrű álló és lassú folyású vizekben. Igen gyakori az alföldi csatornákban és kisebb folyókban. Sekély, gyakran arasznyi vízben élő, főleg éjjel mozgó állat. A nap nagyobb részét a homokba ásva tölti. Ellenségei elől menekülve is nagyon gyorsan képes beásni magát. Bár a többi csíkféléhez hasonlóan képes belég- zésre, úgy tűnik, ezt ritkán használja, mert a víz oxigéntartalmára érzékeny. Erősen elmocsaraso- dott vizekben nem él meg. Táplálékának döntő részét szerves törmelék képezi. Emellett a fenéken megtalálható rovarlárvákat, alsóbb rendű rákokat, árvaszúnyog-lárvákat szedeget össze. Ritkán előfordul, hogy más halfajok ikráját is megdézsmálja, de ezzel komolyabb kárt nem tud okozni. ívási ideje nálunk május-júniusban van. Ivar- érettségét kétéves korában éri el. ívóhelyül finom homokkal borított partszakaszokat választ, ahol csak annyi növényzet van, amennyi megfelelő árnyékot biztosít a fényre érzékeny ikra fejlődéséhez. Az ivás a kora reggeli órákban kezdődik, 2—3 hím is űzőbe vesz egy-egy nős9 129
