Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Bevezetés
amely a hagyományos halrendszertani munkáktól eltérően úgy mutatja be a vizeinket benépesítő halfajokat, hogy egyúttal rövid tájékoztatást ad halászati, horgászati, akvarisztikai és egyéb hasznosítási lehetőségeikről. E célkitűzést szolgálja e könyv szerkezete és az átfogott ismeretanyag feldolgozási módja. A részletes halbiológiai munkák általánosan elfogadott elvét követve, a könyv fő részét az egyes halfajok családonkénti fejezetekbe foglalt bemutatása képezi. A könyv többi része mintegy kiegészíti e fejezeteket, segíti azok használatát és mindenekelőtt alapot nyújt a könyv anyagát meghaladó, mélyebb tanulmányok folytatásához. A könyv általános halbiológiai fejezetet nem tartalmaz, de az egyes halfajok bemutatása úgy készült, hogy megértésükhöz nincs is szükség előtanulmányokra. Ennek ellenére, a halak testfelépítésével kapcsolatos általános ismeretek felfrissítésére és az e könyvben használt kifejezések egységes értelmezésére az 1—3. ábrákon áttekintjük a legfontosabb alapfogalmakat. A 4. és 5. ábra már a pontos fajmeghatározási munkát segíti a vitás esetekben rendkívül fontos úszósugárszám és pikkelyszám megállapításával. Ugyanakkor a fajmeghatározás bonyolultabb módszereit (például a pontyfélék garatfogainak vizsgálatát) a könyvben nem tárgyaljuk. A hazánkban élő halfajok felnőtt alakjai a külső bélyegek alapján is jól, egyértelműen megha2. ábra: A halak szájállásának fő típusai: felső állású, csúcsba nyíló, alsó állású D D Dl 3. ábra: A halak úszói és azok nemzetközi jelölése D — hátúszó; C — farokúszó; P — mellúszó; V — hasúszó; A — farok alatti úszó; Ad — zsírúszó tározhatók. Nehezebb a helyzet lárva- és ivadékmeghatározás terén. Ehhez a könyv csak a fontosabb halfajok egyedfejlődését bemutató ábrákkal és a megfelelő szakirodalom bemutatásával nyújt segítséget. A fajmeghatározás a küllemi bélyegek alapján A halcsaládok határozókulcsa (17. oldal) segítségével kezdhető el. Kizárásos alapon jutunk el a megfelelő halcsaládhoz, vagy olyan esetekben, amikor a családnak csak egyetlen képviselője él vizeinkben, magához a halfajhoz. Azoknál a családoknál, amelyeknek több képviselőjét kell megkülönböztetnünk, a családot bemutató fejezetben közölt határozókulccsal pontosítjuk a meghatározást. Elérkezve a megfelelő halfajhoz, a fajismertetések egységes szerkezete segíti a további tájékozódást. A halfaj magyar, majd tudományos neve után közöljük a népies, kereskedelmi, valamint a régebbi szakirodalomban használt, elavult vagy helytelen magyar neveket. A nevek felsorolása után következik a halfaj morfológiai jellemzőinek és színezetének bemutatása. E leírások rövidebbek, mint más rendszertani munkákban, mindössze azokra az ismeretekre korlátozódnak, amelyek fel10
