Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői

nyilván, megállapítható, hogy ezen a vidéken a XVIII. század hetvenes éveinek végén kezdte meg ténykedését.1

Kiss József tehát közvetlenül II. József trónra lépése (1780) előtt érkezett Bácskába. Az erélyes uralkodó 1782-ben — ismert reformjai keretében — a németek újabb áttelepítését kezdeményezte a délnyugat-németországi vidékekről. A Közép-Duna-me- dence Habsburgok általi német betelpítésének harmadik és utolsó hulláma 1786-ban fejeződött be, és jozefinista telepítés néven került be a történelembe. Ez a betelepítés abban különbözött a korábbiaktól, hogy II. József a délnyugat-németországi szegényparasztoknak szilárd gazdasági kezdőalapot kívánt biztosítani, és minden egyebet, hogy ezek a családok minél előbb talpra álljanak. Az állami adminisztráció és terepi szervei így számtalan feladatot kaptak, és velük együtt a nem sokkal korábban érkezett Kiss József kamarai mérnök is.

Mielőtt hozzáfogott volna életművének, a Duna—Tisza-csa- torna tervének kidolgozásához, majd kivitelezéséhez, Kiss József sok, a betelepítéssel kapcsolatos összetett és felelősség- teljes kérdést oldott meg, többek között néhány vízgazdasági problémát Verbász környékén, azon a vidéken, ahova a betelepítettek egy részét küldték, és ahol már előbb léteztek szerb és bunyevác települések. Mivel a letelepülők a kincstári birtokra jöttek, a kamarai mérnököknek kellett elvégezniük az összes szaktechnikai munkálatot.

Egyik elsődleges feladatuk a kincstári birtokok felparcellázása volt, hogy kioszthassák a letelepülők között. Ugyanennyire felelősségteljes feladat volt a már meglevő helységek bővítése, illetve újak építése a Bécsben előkészített, tipizált város- rendezési tervek szerint. Ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét bizonyítja az az adat, hogy 1784 májusa és 1786 januárja között 3040 családot telepítettek be 13 000-es lélekszámmal. Az udvar határozata szerint minden betelepülő egyszobás lakóházat (konyhával és éléskamrával), istállót és fészert kapott. A teljesen egyforma házakat három párhuzamos utcasorba építették,

1. Fodor Ferenc, Magyar vízmérnökök a Tiszavölgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eremdényei, Budapest 1957, 67—68. o. Friedrich Lotz, Növi Vrbas (Új-Verbász) Aus der Vergangheit eines Batschkaer deutschen Sprachinseldorfes 1785—1935, Novi Vrbas 1935, 289—309. o. F. Lotz téves adatot közöl, mely szerint Kiss József csak 1782-ben jött Bácskába. — A Duna—Tisza-csatorna építése a XVIII. században című cikkemben, Matica srpska társadalomtudományi szöveg- gyűjteménye, Újvidék, 1966, 5—34. o., Fodor F. adatai alapján tévesen közöltem Kiss József születési évét. A pontos születési és elhalálozási évszám Verbászon, a Kiss József síremlékén levő bronzlapon áll. A kamarai mérnökök jegyzékének jelzése: HKA, Navigationsakten, Commerz, r. Nr 1004, 1780 október 3., 1—34. föl.

82