Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért

mányának (Inner Österreiche Isches Gubernium), Alsö-Ausztria kormányának (Nieder Österreichische Regierung) és Enns tartomány igazgatóságának (Ennscher Landhauftmannshaft). A kísérőrendeletben kiemelték a rendelet célját, mely szerint a folyók hajózható állapotban való tartásán dolgozó mérnökök munkáját egységesíteni kell és hozzáadták, hogy a rendeletet mindenkinek maradéktalanul be kell tartania.

Külön jelentősége van annak a ténynek, hogy a rendeletet a magyar udvari kancelláriának is elküldték, azzal a megjegyzéssel, hogy utalják tovább a budai helytartósághoz. Ez az intézmény köteles volt továbbítani a rendeletet minden megyébe, ahol volt folyó. Hangsúlyozzák, hogy a megyei szerveknél dolgozó mérnököknek szigorúan be kell tartaniuk »apostoli őnagysága« szent és sérthetetlen parancsát.

Mielőtt még II. József a reformokkal korlátozta volna a magyarországi megyék hatalmát, azok szervei kötelessek voltak a hajózás és a hajózhatóság kérdéseiben teljesíteni a központi állami szervek parancsait. A rendelet által tehát még biztosítani kellett a folyók egységes, központi utasításra történő hajózható állapotban való tartását, függetlenül a megyék autonóm jogaitól. A rendeletet elküldték a budai magyar kamarának is, Magyarország gazdasági ügyvezető szervének. Ez azt jelenti, hogy a magyar kamara a folyók és hajózhatóságuk kérdésében köteles volt végrehajtani a cseh—osztrák udvari kancelláriának, a birodalom egyik legmagasabb központi szervének a határozatait.

Mint ismeretes, a Habsburg-monarchiának az Oszmán Birodalommal határos területe a határőrvidék volt, amely katonai igazgatás alatt állt, így a rendeletet elküldték az udvari haditanácsnak, a Habsburg-birodalom legfelsőbb katonai hatóságának is. A haditanácsot felszólították, hogy a rendelet betartását parancsolják meg a hajózható folyók mentén fekvő határőrvidéki parancsnokságoknak.25 A határőrvidék fontos hajóutak, a Duna és Száva északi partján húzódott, így a hajózásért felelős polgári adminisztráció és a határőrvidéki parancsnokságok együttműködése annyival teljesebb lehetett, hogy a határőrök szolgálatuk teljesítése közben a két nagy folyón maguk is vállaltak kisebb vízépítészeti munkákat, hadbiztonsági okokból ellenőrizték a hajózást.

Ezen a helyen valószínűleg érdemes megemlíteni egy nemrég feltárt, jóval korábbi kínai okmányt, amely tartalma szerint nagyban hasonlít Mária Terézia rendeletéhez. 737-ből származik, tehát 1043 évvel az osztrák kormány előtt, a Tang uralkodóház

25. FHKA, Navigationsakten, Kommerz, r. Nr 1.004. 1780, X./3. sz., 1—34. föl.

60