Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

I. fejezet. Az államigazgatás intézkedései a folyók jobb hajózhatóságáért és a vízszabályozásért

volt. A folyók szabályozása és a hajózás kérdésében volt észlelhető a legkisebb ellenállás a központosítással szemben, mert a hajózás fejlesztésében érdekelve voltak a magyar földesurak is, a mezőgazdasági termékek piaci többletének termelői. Ezenkívül a hidrotechnikai munkálatok sokba kerültek és túllépték a helyi lehetőségeket és érdekeket.

2. A HAJÓZÁSRÓL ÉS A VÍZÉPÍTÉSZETI SZOLGÁLATRÓL SZÓLÓ 1780-AS RENDELET

A hajózásról és a terepi vízépítészeti szolgálatról szóló 1780-as rendelet azért fontos tárgykörünk szempontjából, mert általa világosabb képet nyerünk a már nagymértékben központosított abszolút monarchia államszervezete összetett és bonyolult hierarchikus viszonyairól és illetékességéről, különösen a víz- gazdálkodás és hajózás terén, közvetlenül II. József hatalomátvétele előtt. Ezenkívül ez az okmány lesz a Habsburg-birodalom vízgazdálkodási szolgálatának, különösen a hajózással és a hajózásra alkalmas víziutak karbantartásával megbízott ágának a törvényes alapja. Itt Kiss József mérnöknek, a Duna—Tisza-csatorna eszmei atyjának, a hajózási igazgatóság nyolc általános mérnöke egyikének neve is felbukkant. Ez az utasítás, amelyet a császárnő és magyar királynő írt alá, határozta meg a viszonyokat a folyók hajózhatóvá tételében és karbantartásában, egészen Kiss tervének megjelenéséig, elfogadása után pedig a Duna—Tisza- -csatorna kiásásának idején. Ebben rejlik jelentősége kutatásunk tárgya tekintetében.

Tartalma szerint a császári utasítás meghatározza a terepen, a folyók hajózhatóságának fenntartásán dolgozó mérnökök feladatait és kötelezettségeit. Jogi szempontból császári rendelet ereje volt. Az a körülmény, hogy az abszolút uralkodó rendelet formájában összeállított utasítást adott ki, magában véve bizonyítja, mekkora jelentőséget tanúsított a hajózás és a folyók hajózhatósága kérdésének.

Az utasítást a cseh—osztrák udvari kancellária kezdeményezésére és utasítására dolgozták ki.13 Ez a hatóság az 1780.

13. Az osztrák abszolút monarchis központi illetékességei állandó szervezésében csak a fontosabb szakaszokat említjük meg. 1749-ig külön intézményként létezett az Osztrák és cseh udvari iroda. Ezután beszüntették őket, és politikai, valamint pénzügyi illetékességüket az újonnan szervezett Directorium in publiois et in cameralibus vette át. Mária Terézia uralkodása idején, 1786-ban alapították meg az államtanácsot (Staatsrat), majd beszüntették a Directoriumot, hogy még ugyanabban az évben beindítsák az Egyesített cseh-osztrák udvari irodát (Vereinigte österreichisch-böhmische Hofkanzlei). Az államigazgatás szervezéséről Mária Terézia idejében, lásd: Konrad Schünemann, Österreichs Bevölkerungspolitik unter Maria Theresia, Berlin, 1938, I. kötet, 16—39. o.

56