Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XVIII. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna, mint a nagyszabású Duna–Tisza–Duna vízrendszer szerves része
4. A OTD VÍZRENDSZER EGYÉB JELLEGZETESSÉGEI A DTD Vízrendszer elkészültével jelentős mértékben megjavulnak az ökológiai körülmények Bánátban és Bácskában. Ezek a csatornák ugyanis lényegében mesterséges folyók, amelyeken állandóan víz folyik. Bánátban egész éven át lesz víz a csatornákban, Bácskában pedig majdnem mindig. Hála a bácskai és bánáti síkság rendkívül kedvező természeti adottságainak, a DTD Vízrendszer megépítése viszonylag csekély beruházást igényelt. A becsei gát kivételével, amely hajózsilipet, egy kisebb vízi erőművet és hidat is magába foglal, a DTD Vízrendszerben nem volt szükség egyetlen gigantikus méretű objektum létesítésére sem. A vízrendszer megépítésénél a földmunkák emésztették fel az invesztíciós összeg felét. A csatornák hajózsilipjei azonos méretűek és megfelelnek a nyugat-európai hajózható csatornákénak. A zsilipkamrák hossza 85 m, szélessége 12, minimális mélységük a zsilipkamra küszöbénél 3 m. Kivételt csak a Bega hajózható részén levő régi kleki hajózsilip képez; ezt rekonstruálták s így a Bega hajózható szakaszát összekötötték a DTD Vízrendszer megépítésével létrejött víziút-rendszerrel. A számos zsilip körül, amelyek a szükséges vízszintet hivatottak biztosítani a DTD Vízrendszerben, a legnagyobb a bánáti Tomasevacon, a Temes folyón épült. Áteresztőképessége 1 260 m3 víz másodpercenként. Nagyságrendben a második a délkelet- -bánáti Kajtasovo zsilip, amelynek áteresztőképessége 813 m3/ /sec. Ezeknek a zsilipeknek az a rendeltetése, hogy a csatornák felesleges vizét áteresszék a Temesbe, a Begába és a Karasba. A DTD Vízrendszerbe szervesen beillesztették az Aranka, a Bega, a Temes, a Brzava, a Moravica, a Rojga, a Néra és a Karas bánáti folyókat. A Duna-Tisza csatornát annak idején a kor két kiemelkedő szakemberének közreműködésével kezdték el építeni, majd mint tudjuk, a Habsburg birodalom tehetséges hidrotechnikusainak erőfeszítésével fejezték be. Főleg magántőkéből építették. A Duna-Tisza-Duna Vízrendszert egészen más társadalmi- -gazdasági és politikai körülmények között, az 1941-től 19454g tartó jugoszláv forradalom után, társadalmi eszközökből építették, az egész társadalom erőfeszítésével. Mindez természetesen rányomta bélyegét a DTD Vízrendszer tervezésére és megépítésére. Ilyen szempontból is, és nemcsak a méretek tekintetében, óriások a különbségek a DTD Vízrendszer és a Duna-Tisza csatorna között. Mégis vitathatatlan tény, hogy a Kiss-fivérek alko479
