Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XVII. fejezet. A világ csatornái és útjai történetének rövid vázlata. Összehasonlító áttekintés
társasággá alakították.'3 Minden fogyatékossága, az időnkénti rekonstrukciók és fennakadások ellenére a csatorna erőteljesen fellendítette Dél-Fnanciaország és a többi vidék gazdasági fejlődését. Franciaország egészen a XVIII. század közepéig Európa vezető hatalma maradt a hajócsatornák számát és összhosszúsá- gukat, csakúgy mint a tudományos és a technikai problémák megoldását tekintve. A polgári építészetnek a katonai műszaki alakulatoktól való fokozatos, ámbár eléggé lassú különválásával egyre növekszik a polgári mérnökök száma, ami kedvező hatással volt az építészet, különösen a vízépítészet fejlődésére Franciaországban.13 14 Ami a műszaki problémákat illeti, például a hajózsilipek, a magasvezetésű csatornák, a zsilipkapuk, a felfogó medencék, a zsifonok, a víztározó medencék stb. tökéletesítését illeti, a XVII. és a XVIII. században nagyjából megoldották az összes lényeges, alapvető problémákat, hogy azután tovább folytassák tökéletesítésüket.15 A társadalom gyakorlati szükséglete, mint mindig, ezúttal is serkentette a tudományos és technikai felfedezéseket, és ez megfordítva is így volt. Franciaországnak a XVI11. század végén 1 000 km összhosz- szúságú csatornája volt. Az említett században kezdték el és 1783-ban fejezték be a Canal du Centre, a Központi-csatorna elnevezésű nagy jelentőségű mesterséges víziutat, ezt a hidrotechnikai ütőeret, amelyet a Loire és a Saone összekötésére ástak Creusot vidékén, ahol a francia nehézipar épült ki. A 209 m szintkülönbség leküzdésére 89 hajózsilipet kellett építeni. Az előbbi csatornán szerzett tapasztalatok ellenére elkészülte után ezen is vízhiány mutatkozott. A vízszűke meg a hajók teherbírásának növekedése miatt 1794 és 1800 között Torcynál 5 400 000 13. A XVIII. század végén nagy viszály támadt a Déli-csatorna szerzősége körül a négy közül az egyik főmérnök, Andreossy leszármazottjai és Riquet között. Lásd: F. Andreossy: Histoire du Canal du Midi, Párizs, 1797, 414. o. — G. Caraman: Guide du Voyageure sur le Canal du Midi, Toulouse 1836, 175. o. — A. Allent: Histoire du Corps Imperial du Génié (Párizs 1805, 724. o.) c. könyvében elsődleges történelmi források alapján bebizonyították Riquet szerzőségét (669—694. o.). A. Allent-t megelőzően azt állította Vauban is. — A. Allent könyve, becslésünk szerint, a technika történetének első tudományos, levéltári dokumentumokkal alátámasztott műve, jóllehet alapvető koncepciójában magán viseli kora bélyegét. 14. A. Allent szerint (i. m. 15. o.) a hadtudományokban a puskapor feltalálása és a ballisztikai ismeretek elterjedése után bekövetkezett nagy forradalommal Olaszország a XV. században, a Mediciek idején a modern mérnöki tudományok bölcsője lett, ahonnan a mérnökök Európa többi része, s így Franciaország felé is áramlottak, mégpedig a XVI. század, Medici Katalin uralkodása idejétől kezdve. — A hidraulika, és a hidrotechnika egyik művének szerzője Bernardo Zendrini: Leggi e fenomeni, regolazzione e ussi della acque corranti, Velence 1761, 357. o. 15. Histoire Générale ... III. k. 298—299. o. 463
