Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XVI. fejezet. Epilógus. A csatorna megteremtőinek sorsa a társaságból való elbocsátásuk után

gukat, hogy a csatornát 1796-ban befejezik 850 000 forintos összegért. A csatorna építésére viszont 1800 elejéig több mint 2 milliót költöttek el, s a csatorna még mindig nem készült el. A társaság és az építővállalat közötti szerződés még mindig hatályban van; Kiss Gábornak azt az álláspontját, hogy a szerződés már 1797- -ben, a társaságon belüli első válság és összecsapás bekövetkeztével elvesztette érvényét, nem lehet sem elfogadni, sem megvédeni — állította Redl és Heimerle.

Még nagyobb követelése volt a társaságnak a Kiss fivérekkel mint az építés műszaki irányítóival szemben. Hatalmas kárt okoztak a társaságnak azáltal, hogy eltértek az elsődleges tervtől, amelyet a hivatalos Froon-bizottság hagyott jóvá. Ezzel arra kényszerítették a társaságot, hogy még egy hajózsilipet építsen (a szenttamási), hogy mélyítse a csatornát és más, igen költséges munkákat végezzen. A csatorna befejezése előtt lehetetlen pontosan megállapítani, hogy mekkora a társaság követelése Kissékkel szemben. Azt azonban teljes bizonyossággal állíthatják, hogy a végső elszámolás után a Kiss fivéreknek nem lesz semmiféle követelésük a társaság iránt. Ellenkezőleg!22 Ennek tudatában 1799-ben azt indítványozták a Kiss fivéreknek, hogy a szerződéssel összhangban alakítsanak döntőbíróságot. Felkérték őket, hogy nevezzék meg képviselőjüket, hogy ugyanezt megtehesse a társaság is. Ez volt az egyetlen módja, hogy a viszályt még a csatorna befejezése esőtt megoldhassák. Kissék azonban ezt elutasították; maradt tehát az a megoldás, hogy a vitás kérdést a csatorna elkészülte után tisztázzák.

Apponyi, teljes egészében magáévá téve a két igazgató javaslatait, az udvari kamarához intézett valamivel enyhébb hangú jelentésében még hozzátette, hogy Kiss Gábor őrnagyot minél előbb vissza kellene rendelni a hadseregbe, hogy megszabaduljon kétségbeejtő anyagi helyzetétől, mindkettőjüknek pedig alternatív megoldásként ismét fel kell ajánlani a döntőbíráskodást. Ha Kiss Gábort eltávolítanák Bécsből, a társaság mindenekelőtt megszabadulna az őrnagynak »a társaságra nézve igen káros intrikáitól és sugdolózásaitól«.23

Apponyi 1800. március 19-i válaszát a kamara 1800. március 26-án megtartott plenáris ülésén napirendre tűzték. Saurau pénzügyminiszter elnökletével a kamara vezető tisztviselői azt ajánlották az uralkodónak, hogy fogadja el a királyi megbízott javaslatát, a Kiss fivéreknek pedig tegye lehetővé a választást a döntőbíróság és aközött, hogy a csatorna elkészülte után végzik el a

22. Ugyanott, 114—115 + 122. föl.

23. C. U., 33. füzet, Nr 737., 1800., V./188. sz„ 113., 124—127. föl.

447