Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XVI. fejezet. Epilógus. A csatorna megteremtőinek sorsa a társaságból való elbocsátásuk után
1-étől 1797. december 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan »Kiss Gábor őrnagy jókora összeggel tartozik a karlovaci csatorna pénztárának«.11 Hogy szám szerint mennyivel, az ismeretlen. Az idő múlott, és a Duna—Tisza-csatornával kapcsolatos elszámolás problémája egyre bonyolultabb lett. Redl 1798. november 6-i levelében kételkedésének adott kifejezést, hogy sikerül számadást készíteni az »Enterprise«-zel,12 mert bár tudják, hogy mennyi pénzt költöttek az anyagbeszerzésre, de nem tudják, hogy mire költötték el. Nem lehet például kiszámítani, hogy egy-egy hajózsilip mennyibe kerül. Redl, az új építésvezető arra a következtetésre jut, hogy pontos elszámolást a Kiss fivérekkel nem is lehet készíteni, és javasolja, hogy az ügyet vigyék döntőbíróságra — a társaság és az építővállalat közötti szerződés is ezt irányozza elő.13 Redl megállapítása szerint a bajok onnan eredtek, hogy a Kiss fivérek csak az építkezés első évére vonatkozóan tudtak elszámolást csinálni, a többire már nem. Anyagkönyvelést egyáltalán nem vezettek.14 Feltételezhetjük, hogy az új Igazgatóság képtelen volt a Kissékkel való elszámolást a részvényesek 1798 márciusában megtartott évi közgyűlése elé terjeszteni. Ebben az időben az építőhelyi számvevőségnek mégis sikerült nagy kínkeservesen rendeznie a dokumentációt a számadáshoz. A társaság igazgatósága 1798 májusában azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy Köhler lovastisztnek, aki a haditanács számvevőségén dolgozott, engedtessék meg, hogy rendezze és felülvizsgálja a rendelkezésre álló számvevőségi anyagot, és a lehetőségek szerint tisztázza a volt igazgatókkal és vállalkozókkal való bonyolult elszámolást.15 Maga Köhler is a társaság nagy részvényesei közé tartozott, és így személyesen is érdekeit volt abban, hogy rendezzék a pénzügyi kérdéseket.16 Bácskai tartózkodása, amely Redl igazgató szavai szerint »nagy költséget« jelentett az államkassza számára, hat hónapig tartott, egészen 1799 végéig. Köhlernek végül iís »a legnagyobb erőfeszítéssel és igyekezettel« sikerült befejezni a Kiss fivérekkel való pénzügyi elszámolást, de nem az anyagit.17 Kiss Gábor több ízben is sürgette az ügy befejezését. Az igazgatóság azonban csak két év múlva, 1800. február 10-én kézbesítette neki Köhler elszámolását. Ennek kapcsán, belefáradva 11. Ugyanott. 12. C. U„ 33. füzet, Nr 736., 1798. XII./88. sz„ 95—101. föl. 13. C. U„ 33. füzet, Nr 737., ad Akt 188/V., 1800., 114—115+122. föl. 14. Ugyanott. 15. Ugyanott, 116—121. föl. 16. Ugyanott. 17. C. U„ 33. füzet, Nr 737. 1800. II./117. sz., 38—40. föl. 443
