Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XV. fejezet. Állami bizottság az elkészült Duna–Tisza-csatornán. A csatorna és a kincstári birtokok kiaknázása 1826-ig
selőinek az a megállapítása, hogy 1827-ben száz- és százezer mérő gabona halmozódott fel a Duna—Tisza-csatorna mindkét partján, a szállításra várva. A Közép-Duna-medence körülményeinek ismerői egyetértettek abban, hogy a szállítástól nagymértékben fügött a mezőgazdaság, különösen a gabonatermesztés alakulása. A társaság eltökélt álláspontja miatt a Duna—Tisza-csatorna problémáját komoly megvitatásba kellett venni. Nyilvánvaló volt, hogy a privilegizált hajózási társaság nem óhajt ismét koncessziót kérni a Duna—Tisza-csatornára, ha nem biztosítják számára a bevételeket a négy kincstári birtokról, amelyeket eddig az időpontig bérelt. A társaság erélyes fellépése nem maradt eredmény nélkül. 5. A KINCSTÁR ÉS A TÁRSASÁG KÖZÖTTI VISZÁLY MEGOLDÁSA Az uralkodó 1827. április 30-i leiratával utasította a magyar kamarát, hogy a kamarai birtokok további bérbeadásának problémájával párhuzamosan vizsgálja meg a Duna—Tisza-csatorna sorsának kérdését is, szem előtt tartva a társaság eltökéltségét, hogy a tél elmúltával másnak engedi át a Duna—Tisza-csatorna igazgatását. A kamarának azonban az ügy megvitatásakor figyelembe kell vennie azt a megmásíthatatlan elvet, hogy a kincstár a jövőben sem közvetve, a kincstári birtokok útján, sem pedig közvetlenül, az állami pénztárból nem szubvencionálhatja a Duna—Tisza-csatorna fenntartását. Az egyetlen számbajövő lehetőség, hogy évente szubvenciót folyósít az állami sómonopólium tartalékalapjából,38 szem előtt tartva a Duna—Tisza-csatorna jelentőségét a szállításban. Az uralkodó e döntésében nyilván figyelembe vette azt a szerepet, amelyet a Duna—Tisza-csatorna töltött be Bécs és Ausztria központi részei gabonával való ellátásában. A magyar kamarával egyidejűleg a budai helytartótanács is utasítást kapott, hogy mérje fel a problémát és javaslatait juttassa el Bécsbe. 1827. július végén mindkét intézmény elküldte úgyszólván azonos válaszát Bécsbe. Ezekben a magyar kamara és a helytartótanács egy vegyes bizottság határozataiból indult ki, amely egy évvel korábban már tanulmányozta a Duna—Tisza-csatornával és a birtokokkal összefüggő kérdéseket. A bizottság élén Mérey Sándor, a helytartótanács tanácsosa állt. Megvitatva a Duna—Tisza-csatorna problémáját, a bizottság alaposan felmérte a csatorna és az ott levő műtárgyak állapotát. 38. Ugyanott, az 1827. ápr. 30-i leirat integrális szövege. 426
