Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése

gét, hogy pénzüket tőkévé tegyék, mezőgazdasági termékfeleslegüket pedig áruvá, amellyel versenyképes áron megjelenhetnek az európai piacokon.21

A magántőke mozgósítása mindenképpen az egyedüli mód volt arra, hogy biztosítsák a tengeri kikötőkig haladó útvonal építésének pénzelését, figyelembe véve, hogy a Habsburg-állam helyzete a XIX. század elején egyre rosszabbodott. 1782-től az ország állandó deficittel küszködött; kénytelen volt kölcsönöket felvenni és papírpénzt kibocsátani, amelynek értéke folyamatosan csökkent. Mindezt betetőzte, hogy I. Napóleon 1809-ben arra kényszerítette Ausztriát, hogy ezüstpénzben fizessen neki háborús kártérítést. Az állami pénzügyek válsága ezzel még jobban kiéleződött, és 1811-ben elérte a kritikus pontot. A bécsi kormány arra kényszerült, hogy bejelentse fizetésképtelenségét és egyötödére csökkentse a papírpénz névleges értékét. A pénzügyi helyzet azonban e szigorú intézkedések után sem javult meg.22

A Lujza utat, amelyet magáneszközökből fejeztek be, a XIX. század második évtizedének elején adták át a forgalomnak. Jelentőségéről beszédesen tanúskodik a XIX. század elején megjelent néhány publikáció, amely alapvető adatokat szolgáltatott a közvéleménynek az útról és műszaki jellegzetességeiről, hozzájárulásáról az adriai kikötők és a belső területek közötti kapcsolat javításához.

21. I. i. Lescsilovszkaja (i. m., 134—135. o.) arra a következtetésre jut, hogy a piaci gabonafelesleg csak Szlavóniában a XVI11. század végén mintegy 500 000 forint értékű volt, és hogy a napóleoni háborúk idején még növekedett is.

22. S. Gavrilovié: Agrarni pokreti u Sremu i Slavoniji pocetkom XIX. véka, Belgrád, 1960, 19. o. E. Priester: Kurze Geschichte Österreichs, Bécs 1949, 300—335. o.

405