Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése
ben közzétett művek azonban nyújtanak némi információt, és a privilégium szövegével együtt lehetővé teszik, hogy rekonstruáljuk e fontos közlekedési útvonal építésének legfontosabb mozzanatait és eseményeit.16 A Gorski Kotaron át vezető új út építése 1803-ban kezdődött, pontosan akkor, amikor a karlovaci csatorna építőhelyén áthidalhatatlan nehézségek jelentkeztek. Az építési munkálatokat Filip Vukasovic tábornok, az osztrák hadsereg magas rangú műszaki tisztje irányította. Vukasovic előzőleg értékes tapasztalatokat szerzett az 1783-ban épült Senj—Sv. Juraj és az 1784-ben épült Senj—Növi közötti úton. Vukasovic, akit visszarendeltek a Lujza út építéséről, hogy részt vegyen a napóleoni háborúban, 1809-ben halt meg az asperni csatában szerzett sebesülése következtében, s így nem érhette meg az építés befejezését. Az említett évben az út nagyobb része egyébként már elkészült. Még 15 kilométer maradt hátra Karlovacig. A schönbrunni békével (1809) Karlovac vidékét I. Napóleon birodalmához csatolták, része lett az illír tartományoknak, és francia közigazgatás alá került. Az utat francia mérnökök fejezték be, abban az időben, amikor Marmont marsall irányította az illír tartományokat. Az uralkodói privilégium előirányozta, hogy bekötő utakat építsenek a Kupa folyón fekvő néhány helységnek a Karolina, illetve a Lujza úttal való összekötésére. Ezt a munkát Vukasovic adjutánsának, Karlo Sreckónak, a Lujza út karlovaci igazgatósága vezetőjének az irányításával fejezték be.17 A Luzja út központi igazgatósága azonban Bécsben, a privilegizált hajózási társaság keretében volt. A privilégiumokat, az udvar elvi beleegyezése után elég nagy időre ítélték oda. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy ezekben az ügyekben az elvi kérdések mellett egész sor gyakorlati kérdést is rendezni kellett. Ez volt az eset a Lujza úttal is. A privilégiumban megemlítettek néhány tényt előttünk ismeretlen korábbi ügyiratokból. Először is követelték, hogy az út »minél kanyarmentesebb és minél rövidebb legyen .. . minden szakaszán 26 láb (8,2 m) széles, sehol sem lehet az emelkedő négy 16. M. Despot az alábbi műveket használta fel: Joseph Liechtenstein: Marién —Luisen Strasse in Croatien, ein wichtiges Verbindungmittel einer grossen Wasserstrasse durch die europäischen Binnenländer mit dem Adriatischen Meere, Altenburg, 1821; Strohal Rudolf: Uz Lujzinsku cestu, Zágráb, 1935; Rauchmüller Franz von Ehrenstein: Überischt der dem Ungarisch — Adriatischen Meereshandel dienenden bedeutenden Landstrassen, besonders die vortreffliche Louisenstrasse berühret worden, 1830, litográfia. Laszowski Emilij (W): Stogodisnjica Lujzinske ceste, 1803—-1903, Narodne novine, 1903, 119—120. szám. 17. M. Despot i. m., 130. o. 402
