Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIV. fejezet. Sikertelen kísérletek a kupa csatornázására. A Gorski Kotaron át vezető Lujza-út építése

terjedő közlekedési hálózathoz jóval nagyobb kedvezményeket harcolt ki, mint a Duna—Tisza-csatorna esetében, s ezt két körülménynek köszönhette: annak, hogy igen nagy volt az érdeklődés a projektum iránt, amellyel megkönnyítették és fokozták volna a gabona kiszállítását Magyarországról, de annak is, hogy feltartóztathatatlanul csökkent a régi kameralisták és merkantilisták befolyása az állami apparátusban, és új, korszerűbb kapitalista koncepciók által inspirált nézetek hódítottak teret a Habsburg-birodalom gazdasági fejlődésének jövőbeni útjairól. Harmadik körülményként megemlítjük, hogy a privilégiumban az új közlekedési útvonal egyik előnyeként említették, hogy ,,ha szükség megköveteli, megkönnyíti a mi (vagyis a császári — N. P.) hadseregünk ellátását Olaszországban", ahol a Habsburg- -birodalom hatalmat gyakorolt néhány tartományban, és újabb háborús összecsapásokkal számolt I. Napóleonnal.

A társaság igazgatósága, megkapva a privilégiumot — amely arra kötelezte, hogy alig két év alatt Karlovacot összekösse a tengerparttal — és felhasználva a Bácskában szerzett gazdag tapasztalatokat, nyomban munkához látott. Az igazgatóság és annak pénzügyi igazgatója, Heimerle első és legfontosabb feladatának tartotta, hogy új részvények kiadásával pénzt szerezzen. A tőkepiacon sikerült 400, egyenként 2 000 forint értékű részvényt elhelyezni, és így 800 000 forintot biztosított.’^

A csatorna ásását 1801. május 26-án kezdték el, vagyis még a privilégiumról szóló királyi oklevél aláírása előtt. Az igazgatóság úgy vélekedett, hogy a munkálatok előrehaladását közvetlenebbül kell figyelemmel kísérnie és ellenőriznie, és ezért kirendeltséget létesített Karlovacon. 1801 júliusában már javában folytak a munkálatok. Az építőhelyen havonta mintegy 50 ezer forintot, vagy ennél valamivel többet is elköltötték.* 11 A bécsi igazgatóság minden hónapban elküldte a pénzt Karlovacra, ami az akkori közlekedési viszonyok és biztonsági feltételek között cseppet sem volt egyszerű. Heimerle igazgató, hogy megoldja ezt a kérdést, az udvari kamara pénztárának segítségét kérte. Javasolta, hogy havonta befizetnek 10 000—20 000 forintot, azzal, hogy a monopólium pénztára Zágrábban vagy R fjekén ugyanezt az összeget kifizeti a társaság karlovaci kirendeltségének. ,,Ezt a gyakorlatot folytattuk a kifizetésekkel a már belt). M. Despot i. m., 129. o.

11. C. U„ 33. füzet, Nr 738., 1801. VIII./84. sz., 86. föl. — M. Despot (idézett művében) megemlíti a zágrábi érsekség levéltárának ezzel kapcsolatos dokumentumait, de kevéssé használja őket. (Jelzés: T. IX, 90 és 123, Epistolae)

397