Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XIII. fejezet. A kincstári birtokok bérlése

nye volt a gazdaságra, tekintettel arra, hogy a fa nemcsak tü­zelőanyagként volt fontos, hanem az építészetben, a hajóépítés­ben, az iparban és a manufaktúrák számára is. A jogfosztott és kegyetlenül kizsákmányolt paraszti alatt­való, aki a feudális abszolút monarchia bürokráciájának önké­nyét is el kellett hogy szenvedje, az alapvető termelőerőt ké­pezte, a rente és a bevétel megteremtése volt a feudális tár­sadalomban, mind az abszolút monarchia és az udvar, mind az egyes hűbérurak javára. Helyzetét a szerződés 13. pontja hatá­rozta meg. Ezzel a bérlőt kötelezték, úgy viszonyuljon hozzá, hogy biztosítva legyen számára a bevétel, s ugyanígy a panaszjog is az esetleges visszaélések miatt. Megtiltották megterhelését ,,meg nem engedett illetékekkel”; a társaságnak kötelessége, hogy védelmezze és segítse a parasztokat, amikor éhínség vagy más baj támad, nehogy megtörténjen, hogy ,,a települések el­néptelenedjenek vagy a parasztok a zsarolások és az előre való fizetés követelése miatt elvándoroljanak és tönkremenjenek”. A privilegizált hajózási társaságot terheli a felelősség, ha ilyesmi előfordul. A kincstári birtokok bérbeadásakor összeírják a la­kosságot, s ezt a vármegyei hatóságok minden ötödik évben el­végzik, de a társaság költségén, hogy ily módon elejét vegyék a lakosság esetleges létszámcsökkenésének. Az osztrák adminiszt­ráció csúcsain még mindig érvényben voltak a populációs elvek, amelyek igen közeliek voltak a merkantilisták és az osztrák ka­meralisták elveihez! »Az alattvalók védelme«, továbbá anyagi és más érdekeik biztosítása a feudális társadalom osztrák és magyar formája és típusa szerint természetesen korlátozott volt. Ezeket a kimondot­tan osztály- és feudális jellegű kereteket azonban az uralkodó osztályok állandóan megsértették, mivel önkényesen értelmezték a jogi előírásokat és normákat. Néhány faluban nem ok nélkül attól féltek a parasztok, hogy a magán-részvénytársaság intenzí­vebben kizsákmányolja őket, mint a kamarai szervek. Erről azon­ban később! Cseppet sem volt egyszerűbb, sem jelentéktelenebb a szer­ződéstervezet 15. pontjában taglalt kérdés. Valamennyi állami szerv előzőleg részletesen ismertette ezzel kapcsolatos vélemé­nyét, és a vegyes bizottság, de különösen az udvari kamara kép­viselői is kifejtették nézeteiket és javaslataikat. Arra a kérdésre kellett választ adni: vajon háború vagy az osztrák birodalom más vidékén jelentkező aszály esetén elsőbbségi joga van-e a kincs­tárnak a gabona felvásárlásakor, amelyet a privilegizált hajózási társaság szedett be a természetbeni járadék címén az alattvalók­tól? Ha van ilyen joga, akkor milyen mennyiségre és milyen áron? Lényegében az államnak azon jogáról volt szó, hogy rendkívüli körülmények között rekvirálást hajtson végre. 380

Next

/
Oldalképek
Tartalom