Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
A helytartóság elfogadta Redlnek ezeket a javaslatait. Erről augusztus 29-én Heppe tájékoztatta Bécset, mielőtt ismét Bácskába utazott volna a csatorna megtekintésére. Jelentésében azt is elmondta, hogy szeptember végéig lesz elegendő munkás, és kérte Heimerlétől, haladék nélkül küldje el a bérek kifizetéséhez szükséges összeget.87 Redl úgy számította, hogy szeptemberben erre a célra 40 000 forintra lesz szükség, októberben pedig még többre.88 , A Habsburg-birodalom állami gépezetének minden szintjén foganatosított intézkedések végül is nem maradtak eredmény nélkül. November 17-én Bécsbe érkezett Redlnek a november 2-án, Zomborban kelt levele. Azt írta, hogy egyszerre nem kevesebb mint 6 000 hatóságilag mozgósított munkás jött össze. Számuk állandóan növekedett. Nem nehéz elképzelni, hogy Redlnek milyen határtalanul sok nehézséggel és kellemetlenséggel kellett mindennapi munkájában megküzdenie, úgyhogy egyébként kitűnő egészségi állapota megromlott. A fenyegetések hatástalanok maradtak, s neki nem volt elég ereje ahhoz, hogy ezt a nagy tömeget megfékezze és fegyelmezze. Redl jellemző példaként említi a Pest vármegyéből küldött munkások esetét. Több mint 3 000-en érkeztek, noha csak 2 000-et kértek. ,,A vármegye előre megtette a legcélszerűbb intézkedéseket”, a munkások mégis szétszéledtek, amint beállt az esős idő. Erről nyomban futár útján tájékoztatta Pest vármegyét, ez pedig elküldte a helyszínre három tisztviselőjét. Redl megállapodott velük, hogy az előállt körülmények, de különösen a rövidülő napok és a rossz idő miatt Pest vármegye ne küldjön újabb munkásokat egészen tavaszig, és akkor is csak olyan feltételekkel, amelyeket közösen állapítanak meg.89 A munkaerő-helyzet továbbra is egészen kielégítő, vélekedett Redl. Bácska vármegyének mindenképpen sikerül majd napi 2 000 munkást biztosítania. A 400 hadifogollyal és az önkéntes munkásokkal együtt ez a szám meghaladja majd a 4 000-et, ezek valamennyien a földmunkákon dolgoznak majd, s külön kell számolni a kőműveseket, az ácsokat és a többi szakembert.90 A fenti adatokból kiszámíthatjuk, hogy az önkéntes bérmunkások száma mintegy 2 000 volt. Milyen következtetéseket vonhatunk le a fenti tényekből? Először is azt, hogy a hatóságoknak kényszerintézkedésekkel sikerült biztosítaniuk a kért munkáslétszámot, sőt ezt túl 87. Lásd a 41. lábjegyzetet. 88. Ugyanott. 89. Ugyanott. 90. C. U„ 33. füzet, Nr 736., 1798. XII./88. sz„ 95—101. föl. 362
